A hajóról talán ez a fotó lehet az egyedüli, amin - a neten fellelhetőktől ellentétben - a szell.kürtők fehér fejei látszólag nem azonosak az eredetiekkel. Ott festetlen vörösréznek kéne csillognia …
Pár napja felvetettem azon gyanúmat, hogy a KOSSUTH légkürtőinek jelenlegi rézfejei korábban a Szabadság/ex ZSÓFIÁjé lehettek. Majdt kifejtem, hogy mire alapozom ezt; persze tudom, hogy bizonyitó erejű az lehetne, ha megkérdezhetnénk egy olyan szakmabeli szemtanút, aki a 60-as években e két hajó közelében (is) tevékenykedett… de ilyen, szóra bírható, ma már bizonyosan nem létezik.
Bár a szavak elszállnak, a hivatalos írásos feljegyzések egy időre fenn szoktak maradni. Nos, az itt privatizált cégek (mint a Mahart is) régmúltba tekintő, arhívált irattárára, majd abban ilyen apróságokkal kapcsolatos dokumentumokra lelni - esélytelen. A két hajóról már eddig is sok fénykép került elő, és amennyiben készítésük jelzett vagy saccolt ideje mértékadóknak vehető, felmerül a gyanúm megerősítése.
A Németországból érkező hajóról a regiszterben jelenleg legkorábbinak vehető képen (1915) a karácsonyi gömbdíszek fémes fényével ragyognak a szélnyelő kürtőszájak külseje :

Az időben következő 4 képen (1918-ig) láthatóan (és elsőre érthetetlenül) nem ezzel a rezes külsővel meredeznek, hanem hófehéren, festetten:

 

 

 

 

Aztán akad egy szintén 1918-as (?), "hivatalos" fotó (amit ilyen-olyan MFTR kiadványok is használtak), azon újra a réz csillog. Innen haladva a ZSÓFIÁ-s korszakából fennmaradt képek mindegyikén ezek láthatók:

 

 

 

Némely téli időszakot megörökítő felvételből arra lehet következtetni, hogy telelés idejére levették őket, és - mint kényes dekoratív elemeket - védettebb helyen tárolták. Ezt a többi hajón használt "mezeibb" társaival nem volt szokás tenni.

 

 

"SZABADSÁG" nevű időszakában egészen a forgalomból való kivonásáig (1965) szintén ezeket viseli magán. Ugyanakkor az ötvenes évek közepétől kezdve akadnak olyan fotók is, amik arról tanuskodnak, hogy varrattak rájuk egyféle "bokafix szerű védőzoknikat" (szerintem az eloxidálódás okozta besötétülés lassítása, ill. állagmegóvás céljából), amik a hosszabb állások idején, de esős napok menetei alatt is rájuk volt húzva. Az egyes képeken az is látható, hogy az anyaga kezdetben sötétebb árnyalatú (50-es években), majd az utólsó 4-5 éve alatt igen világos (akár fehér).

 

 

 

Ha mindezzel párhuzamosan a KOSSUTH képeit vizsgálom, a következő tényállás áll össze: az átépített hajó valamennyi, általam fellelt fotója közt (ami a 60-as évek közepéig "exponáltak" róla) én csupán két, azonos helyen és időben (1956) készültre bukkantam (Fortepan, A Belgrád rkp-i kikötőnél 1956), amin - szinte kivételes módon - látszik egy (nyilván 1 pár) kürtőkagyló a kémény tövében, de a szokásos vasból készült és fehérre festett verzióba.

Hogy akkor miért volt rajra, és az ezt megelőző, majd ezt kb. 1964-ig követő képein miért nincs egyáltalán ilyen felszerelve, fogalmam nincs. Az biztos, hogy tartósan nélkülük működött.
A felvetett gyanúmat mindezek megerősítik, de a legütősebb az a tény, hogy a SZABI selejtezését követően a KOSSUTH egyszer csak olyan réz-szájakat kezdett viselni (60-as évek közepétől, és tartósan!), mint amilyenek a pesti sétajáratot közel 40 évig ellátó elődjén voltak. Ha ezek eredetileg az átépítéskor a KOSSUTHnak készültek, miért nem látszott rajta egy évtizedig??
Erre nekem - egyenlőre - csak egy érthető és értelmes magyarázat az, hogy ezeket a dekoratív fedélzeti, akkor igen csak drága szinesfém elemeket ilyen módon sikerült megmenekíteni a beolvasztástól (vagy privát "hasznosítástól").
Igaz, a Kossuth így is a Közl.Múz. leltári tárgya, de a muzeológusoknak nem lenne mindegy, mert ha feltevésem igaz, akkor a dunai gőzösök egykori protokollhajójának nem csak kormánykerekét tekinthetik megmentettnek :)