Már nem is tudom mit gondoljak...

Évekig kerestem ezeket a kis kohászos fémtáblákat, több száz kilométert mentem régi és új Kohász utakon, több tucatnyi túrán át, hiába....

Most hogy csak úgy nézelődök, -mert már van- mit találok ismét az avarban, Mályinka szélén, az erdőben:

 

Törött, csak a  fele van meg, de mégis relikvia:

 pár hónappal ezelőtt kincset érő relikvia lett volna nekem egy ilyen törött is, most "csak" csupán egy újabb relikvia, de örültem így is. :-)

 

Felsőhámor-Lillafüred-Mályinka túrát mentem ma, sok-sok tapasztalattal és élménnyel.

A túra végén Cipő  legendás dalát dúdolgattam, mert tökéletesen illett a mai naphoz és úgy általában a Kohász út által érintett vidékek többségéhez is:

 

"Ezt a földet választottam
Ezt a napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden arcot, minden szépet

 

Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt
Lehetne szebb, lehetne jobb
De álmodni csak itt tudok"

 

Beszámoló lehet hogy írok, de lehet hogy nem. :-)