Éppen Géczi János, Csányi Vilmos "Őszi Kék" c. könyvének szellemes beszélgetéseit olvasom. Ebben találtam Csányi Vilmostól az alábbi mondatokat, melyeket a Nemzeti Alaptanterv készítőinek figyelmébe ajánlok, mivel magam is mélyen egyetértek velük.

„…az oktatás, az alap- és középfokú oktatás elsősorban nem a tudásról szól, nem arról, hogy most valami olyasmit tanítanak, amit aztán a tudása alapján később használhat az ember. Ez inkább afféle szociális felkészítés, amelynek az a lényege, hogy egy társaságban megtaláld a partnereidet, akiket ugyanúgy tanítottak, mint téged, és így tudjál velük kapcsolatot létesíteni. Kizárólag ez az értelme, és teljesen mindegy, hogy most harminc évvel ezelőtti tananyagot tanítanak, vagy kurrens anyagot. …Teljesen érdektelen, hogy mi a tartalma egy adott oktatási periódusnak. Az az értelme, hogy az a generáció majd felismerje egymást. Passz. Nyilván ízlés kérdése, hogy most ebben a tananyagban mennyi az irodalom vagy mennyi a tudomány. Hosszú távon maga a konkrét tényanyag teljesen lényegtelen. Ki emlékszik az algebrára? Még ha természettudományokkal foglalkozik is, de nem fizikával, matematikával, hanem mondjuk biológiával, fogalma sincs róla. De ha azt mondod, hogy kétismeretlenes egyenlet, akkor úgy nagyjából tudom, hogy az micsoda, akkor is, ha nem biztos, hogy meg tudom oldani. De hát nem azért tanították, hogy meg tudjam oldani, hanem hogy tudjak róla beszélgetni.”