lila-vörösén...
 
lila-vörösén áthajolva, fel az égre,
hol merev fényét a nap kihinti, s leszórja,
hajnal óra ámulva, csábosan a szépre,
kivált, életre hív és bűnébe beidéz...
 
reménységben ébred kócos és korai fény,
lágy akarással ölel kórtalan őslegényt,
ajtó nyílik, kilép,nincsen testén semmi ék,
lány kartonruhában, s kontyában a büszkeség