Az ezzel pótolt tapadógyűrűk pont a lényegüket veszítik el, hogy növeljék az adhéziót a sín és a modell kerekei között.

Egy korszerű hajtással, jó motorral (esetleg dekóderrel) ellátott mozdony már egyenletesen vontat, nem röcögve-ugrálva, mint a 40 éves Piko csodák. Felül rá a manapság túlnyomóan modellezett V-VI. korszakban már 90%-ban forgóvázas kocsikat kell vontatnia, amelyeknek az ellenállása ívekben jóval kisebb. Szerintem nagyon sok esetben indokolatlan a tapadógyűrű, a gyártók megszokásból rakják a gépekre.

Én szívem szerint az összes 6-tengelyes gépemről száműzném őket, de még a Szilijeimen sem hiányolom őket. Csak hát van elég, amire költeni kell, nem akarok 6 forrásból berendelni 15-20 kereket, mert az is egy kisebb vagyon (nem beszélve pl. a Csauruszokról: mindengyiknek másképp van pingálva a kereke :) Így aztán amit tudok csinálni: berakom a tapadógyűrűs kerekeket középre, úgy tovább bírják.

(Azért a modellek tervezői nem teljesen lükék, hogy kitalálták a tapadógyűrűs megoldást.)

Igen, régen voltak olyan hajmeresztő megoldások, amelyek tapadógyűrűért sikítottak, pl. a nevezett PIKO nagygőzösök szerkocsijai, amelyek ab ovo életképtelenek voltak, és nem is nagyon lehetett velük mit kezdeni.

Szóval jogos, hogy kitalálták a tapadógyűrűket, de lassan kitalálhatnák a kivezetésüket, vagy legalábbis opcionálissá tételüket is :)