Öblöseket zsidóztak és rajongtak a nácikért a Nemzeti Alaptanterv új, vitatott írói

https://szeged.hu/hirek/33022/obloseket-zsidoztak-es-rajongtak-a-nacikert-a-nemzeti-alaptanterv-uj-vitatott-iroi?fbclid=IwAR1lk6tLZYBePWrh_bWrE2oY8P3YI50eVHG-3gBn-pLkHG_NVTfIZeRGqFo

 

 

Nemzetinek lenni és zsidózni nem ugyanaz, és nem is volna szabad, hogy ugyanaz legyen, ezt sokan bizonyították már. Azáltal, hogy a Nemzeti Alaptanterv egyértelműen antiszemita, zsidóellenes megjegyzéseket felvállaló írókat emel a tantervébe, hazafias írókként említve őket, hatalmasat hazudik róluk. És van egy másik gond is.

Mások mellett, erre az emberre bízta a Fidesz-kormány a NAT hazafiasítását havi 1 millió 123 ezer forintért.

Ezek után Tormay Cécile, Nyírő József és Wass Albert beemelése a NAT-ba, ráadásul ilyen szinten (Wass Albert kiemelt szerző, portért kell készíteni róla a diákoknak), elfogadhatatlan. És nemcsak önmagukban mérve a szerzőket, de még inkább az ok-okozat miatt.

Magyarul: ritka nagy marhaság volt előbb egy antiszemita kijelentéseiről híres irodalomtörténészre bízni a NAT-ot, majd most arról makogni, hogy „hát kérem, azért leválasztható az antiszemitizmus Tormayról, Nyírőről meg Wassról”.

 

Ráadásul Tormay, Nyírő és Wass „rehabilitálása” mindig is a szélsőjobboldal igénye volt, az utóbbi időben leginkább a régi Jobbiké. Erre a vonatra ült fel a Fidesz is, hiszen átvette azt az ideológiai holdudvart, az elvárásoknak meg kell felelnie. Ez a vonat pedig ugyanoda tart a horizonton, mint a korábbiak, akár tetszik, akár nem.

Az sem menti meg a helyzet, hogy a 19. század végi, 20. század eleji korszellemnek valóban a szerves része volt az antiszemitizmus. Mikor kevésbé, mikor jobban, de a része volt. Ez csúcsosodott a zsidóellenes propagandába, és a mintegy 6 millió ember szisztematikus kiirtásába – épp ez, ami miatt nem lehet leválasztani az írókról az irodalmi vagy politikai szinten felvállalt antiszemitizmusukat.