Jójó, Hepci, de azért nem vagyunk egyformák..:) :) Én például imádom a bécsi szeletet, a jót meg pláne... Ellenben pacalt még életemben nem ettem és szalontüdőt sem!

    Ellenben Biró Lajos nagyon látványosan és szimpatikusan elmeséli, hogy mennyit kisérleteztek a morzsákkal meg olajokkal, amíg eljutottak a végső eredményhez...  És tény, hogy a városban lehet még pár helyen nagyon jó rántott húst kapni, akárcsak bevallottan sem borjúból... Nekem a morzsa a fontos és a vékonysága... Ezért ki nem állhattam a Bádog büfét ott a rákospalotai piacon, mert olyan drabálisan vastag szeletet adott, hogy ránézni se bírtam...

Mi, ha Bécsben járunk, ki nem hagyhatjuk a Beisl-t a belváros kellős közepén a Dorotheergasse-ban, pont a Havelka mellett. Ez egy nagyon, echte nagyon igazi bécsi kisvendéglő sok turistával de még több echte bécsi bennszülöttel, olcsó és flott és évtizedek óta nem változik a minőség... Nagyon régen sznob barátom elcipelt a Fieglmüllerhez ott az átjárós udvarba, de nem tetszett. Aztán később a másik, kinnti utcai egységükben is jártunk, de az meg pláne nem tetszett. Mi maradunk a Beisl mellett... Bécsben. Itt Pesten meg? Talána korábban már említett úgyszintén belvárosi Véndiák most a bécsiszeletes kedvenc...