Magyar világ 1938-1940

Szintén időszaki kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Tematikus részeken keresztül mutatta be, hogy a kor embere mit láthatott, azt hogyan élhette meg, a különböző társadalmi rétegekre hogyan hatottak a korszak nagy változásai.

Ebből az időutazásból a mozi, a színházak bemutatása tetszett leginkább, sok plakát, még egy moziba is be lehetett ülni. Jávor Pál tényleg a kor don juan lehetett.

Ami kevéssé tetszett, sőt már már bosszantott, hogy a kiállítás legnagyobb részét olvasnivaló adta, pl színes háttér felületen fehér betűvel, meg barnán valami alig olvasható színnel, kevés fénnyel. Nem mintha nem a legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartozna az olvasás, de nem ilyen körülmények közt.

Volt egy interaktív tábla, ahol kérdésekre lehetett válaszolni négy öt lehetőség közül, döntően a személyiséget illetően, gondoltam üsse kő, végig nyomogatom – persze mindenki olvashatta válaszaimat öles betűkkel a falon, aki arra járt, a végén amikor kiderülhetett volna, hogy a válaszaim alapján milyen pozíciót foglalhattam volna el az adott korban, lefagyott a gép, és nem indult újra. Így aztán hülyén halok meg, sosem fogom megtudni, mi lettem volna. Ehhez a kiállításhoz lehetett még venni kávézó jegyet, a kor sütijéből és kávéiból lehetett választani, ezek finomak voltak.

És mivel mindenre szóló jegyet váltottunk, megnéztük még az Acél és szív-et, ezer év fegyvereit, ezek a relikviák az érdeklődésemet minimálisan érintették, de azt el kellett ismernem, hogy igényesen megmunkált tárgyakat láttam, míves markolatokat, ötvös különlegességeket.

És ha már ott voltunk, végig jártuk az állandó kiállítást is, de ez csak egy laza múzeumi séta volt, lévén már többször láttam életem során.

A múzeumkert gondos szorgos kezek eredményeképp egy szép pihenő-sétálópark lett, illetve egy stílusos gyerek játszó is helyet kapott, volt benne pl korabeli pékség.