Hiszem és vallom, valami új születésének vagyunk szerencsés tanúi.

 

Az első gondolattal egyetértek, viszont teljesen másképp látom a mű genealógiáját.

Szerintem az alkotó zsenialitása eleve teljesen ösztönös, poszt-racionalizált tudásállapotból ered: nem meghaladja, még csak nem is szintetizálja a szakmát, hanem nemes egyszerűséggel (mondhatni egy talicskával) betonba önti annak összes metafizikai kontextusát.

 

Többszöri megtekintés után a mű a maga esendő, de vitathatatlan vertikalitása Szent Ágoston vergődését juttatta eszembe az idő fogalmával vívott nagy szellemi csatája során.

 

Kinizsi százason kétszer voltam, valószínűleg nyitottabb vagyok a fenomén (K100) át- vagy újraértelmezésére. Részemről ez a lépcső nem csak a K100 és a nemK100 közti dimenziók átmenete, hanem a cél utáni végső kontempláció, szembenézés és megtisztulás helye lett. Védjük, ápoljuk. Oklevélen háttérképnek javasolnám, minimum.

 

Az itinerben mindenképp dukál egy figyelmeztetés, fénykép a túrázóknak, hogy ez a lépcső a valósághoz tartozik.

 

(ps: szakdolgozatot írok én is)