A szegecselt kazán körüli vitához adalék.
Sok évvel ezelőtt olvastam hasonló elméleti vitát az МТБ-82 típusú trolibusz felújításával és esetleges üzembe helyezésével kapcsolatban. Ott azzal érveltek egyesek, hogy az 1940-es évekbeli szovjet érintésvédelmi szabályok szerint hitelesen helyreállított járművet nem szabadna napjainkban forgalomba állítani. (elgondolkodtam azon, hogy az a pár millió ember, aki használta ezeket, hogy a fenébe élte túl.)
Az MVP-ben mindenki szívesen nézegeti a DV/SB ABaü 630 számú, „korhűen” helyreállított személykocsit. Azt csak kevesen tudják, hogy a jármű 1903-ban favázas felépítménnyel készült (és nem volt rajta fékezőfülke), most pedig acélvázas.
A BKV „helyreállította” az egyetlen Ikarus 260 típusú trolibuszát. Mivel az eredetit a gondos „megőrzés” eredményeképp megette a rozsda, egy autóbusz kocsiszekrényből kialakítva.
Saját véleményem az, hogy a múzeumban, pl. metszetként, be kell mutatni az eredeti megoldást. Az üzemelésre szánt jármű esetén pedig arra kell törekedni, hogy annak a látványa megfeleljen az eredetinek. A biztonságos használathoz szükséges nem korhű berendezéseket pedig a lehető legkevésbé láthatóan kell elhelyezni.
