Theorista Creative Commons License 2020.01.28 0 0 721

A horvátok megtérítése megnyitja annak lehetőségét, hogy potenciális szövetségesekké váljanak a birodalom számára: már Porgas, a horvátok vezére meg kellett hogy hódoljon a bizánci császárnak.(*10) Mindazonáltal a legtöbb történész Hérakleiosz említését megbízható történeti információnak tekintette. Hérakleiosznak használnia kellett a horvátokat az avarok ellen a Konstantinápoly 626. évi ostromában csúcsosodó konfliktus során. A 31. fejezetben szereplő történet így közvetett módon lehetővé tette a horvát vándorlás datálását 610 és 626 közé.

Így aztán horvát tudósok generációi keltezték a horvátok érkezését a 7. század kezdetére.(*11) Ugyanakkor az 1970-es évek vége felé egy jogtörténész, Lujo Margetić (1920--2010) rámutatott a 30. és a 31. fejezet horvát vándorlásról szóló történeteinek diszkrepanciájára. A 30. fejezetben található verziót egyfajta módosított „belső” origo gentisnek véve átdatálta a horvát vándorlást a 8. század végére, 9. század elejére.(*12) A kor vezető horvát középkorásza, Nada Klaić (1920--1988), aki kezdetben készpénznek vette a 31. fejezetben szereplő változatot, meggondolta magát és hasonlóképpen a 8. század végi, 9. század eleji, dél-ausztriai vagy észak-szlovéniai (a középkori Karantánia területe, lásd a 7. fejezetet) horvát bevándorlás mellett érvelt. Margetić elképzelése győzött és a legtöbb horvát történész és régész manapság támogatja a 8. század végi, 9. század eleji horvát megtelepedés elképzelését.(*13) Ám ténylegesen zajlott (horvát) vándorlás, akár röviddel 600 után avagy 800 körül? A 30. és a 31. fejezet egyaránt Közép-Európába Bajorország közelébe, Magyarországon túlra, a Frank birodalom mellé helyezi a horvátok hazáját. Mindkét fejezet szerint horvátok élnek még mindig a hazában Konstantin császár életében, akiket „fehérnek” neveznek. „Fehér” Horvátországot számos más független forrás is megemlíti, úgymint Orosius Világtörténetének Nagy Alfréd féle fordítása, 10. századi arab földrajzírók (al-Dzsajháni, Ibn Ruszta és al-Maszudi), a Régmúlt Idők Krónikája, illetve IV. Henriknek a prágai püspökség számára adott oklevele. Mivel ezen források egyike sem, és a horvátokról szóló más információ sem keltezhető a 9. század derekánál korábbra, nem helyezhetünk bizalmat a 31. fejezet horvát vándorlástörténetének történeti igazságtartalmába.(*14) Ugyanakkor sem a fehér horvátok említése a Birodalom kormányzásáról című műben, sem horvátoknak a kora középkori létezése a mai nyugat ukrajnai vagy csehországi területeken nem vehető elégséges bizonyítékul a vándorláshoz.

Miközben a szkepticizmus gyorsan terjed a történészek körében, kétségbeesett próbálkozások történnek a migráció bizonyítására a fizikai antropológia és a temetkezési régészet eszközeivel.(*15) Kraniometriai kapcsolatot használnak közép-európai népességek közt annak megtámogatására, hogy a mai Lengyelország területéről vándoroltak a horvátok.(*16) Eközben úgy tűnik, hogy nincs  régészeti bizonyíték új népesség Dalmáciába érkezésére a 7. század elején. Éppen ellenkezőleg, láthatóan egy drámai népességcsökkenést szenvedhetett el a térség a 7. század első felében, amit csak a partmenti városok éltek túl. A legkorábbi horvátoknak tulajdonított temetkezési mellékletek nem keltezhetők 700-nál korábbra.(*17) Támogathatják ezek a leletegyüttesek Margetić elképzelését a későbbi vándorlásról? Az biztos, hogy a fegyveres temetkezéseket tartalmazó csontvázas temetők hirtelen megjelenését és az úgynevezett „óhorvát” kultúra első elemeit egy teljesen új jelenségként értelmezték, melynek nincs kapcsolata a korábbi időszakkal. Mivel ezeknek a temetőknek a legkorábbi fázisa kb. 800 és 850 közé keltezhető, az „óhorvát” kultúra megjelenését migráció jelének vették.(*18) Azonban az „óhorvát” kultúra legtöbb eleme valójában társadalmi státusz szimbóluma, és sok közülük vagy frank eredetű, vagy a frank királyság (később birodalom) magterületeiről származó tárgyak utánzata. Huw Evans helyesen vonta le, hogy új népcsoport hirtelen fölbukkanása helyett a bizonyíték egy világosan elkülönült elit kiemelkedésére utal.(*19)

Előzmény: Theorista (720)