Theorista Creative Commons License 2020.01.28 0 0 720

Florin Curta (2019)

 

 

 

A kora középkori Balkán történetét illető modern megközelítést Bíborbanszületett Konstantin császárnak a Birodalom kormányzásáról című munkájában szereplő, a horvátok és a szerbek bevándorlásáról szóló beszámolója formálta. Az elbeszélés egy sor, 948 vagy 949-ben írt fejezetben (29-től a 36-ig) fordul elő a 30. fejezetben szereplő későbbi interpoláció kivételével, amit valószínűleg egy másik szerző készített Konstantin császár 959-es halála után. A csupán egyetlen kéziratban fönnmaradt könyv láthatóan sosem kapott végleges szerkesztést, hisz meglepő eltérések, valamint ismétlések vannak egyfelől a 29, 31 és a 32., másfelől a 30. fejezetben. Az ezeket a fejezeteket érintő végtelen viták tárgya az, hogy lényegében két eltérő történetet tartalmaznak arról ahogyan a horvátok bevándoroltak Dalmáciába.

A 30. fejezet szerint a horvátok egykor „Bajorországon túl” éltek „ahol manapság a fehér horvátok vannak”. Öt fivér (Kloukas, Lobelos, Kosentzis, Mouchlo és Chrobatos) valamint két nővér (Touga és Bouga) vezetésével jöttek „népükkel Dalmáciába”, legyőzték és elűzték az avarokat (vagy szlávokat), akik korábban vették birtokba azt a földet.(*1) Történészgenerációk vették készpénznek a történetet, és az etnikai történelem „belső” verziójaként kezelték, föltételezve, hogy Konstantin császár forrása a 30. fejezet anyagát illetően az egyik, a 9-10. század folyamán bizánci uralom alá tartozó főbb dalmáciai városból való bizánci személy volt.(*2) Újabban azonban felhívták a figyelmet arra, hogy ha a 30. fejezet valóban egy már létező horvát origo gentis, akkor a tanúságtétele semmiképpen sem tekinthető a történeti folyamat realisztikus leírásának, hanem csak egy ideológiai melléktermékének.(*3) Némelyek ugyanakkor elvetették azt a fölfogást, hogy a történet „belső” beszámoló volna, s ehelyett úgy hiszik, hogy Konstantin császár az egészet egy mára elveszett, pápai eredetű latin forrásból szerezte, ami a horvátok és a szerbek kereszténységre téréséről szólt volna.(*4) Mások megjegyezték, hogy Konstantin császár beszámolója Hérodotosz egyik történetének (IV 33.3) az adaptációja: „a horvát vándorlás nem történt meg, hanem Bíborbanszületett Konstantin kreálta azt meg azon irodalmi modellekre támaszkodva, melyeket hagyományosan a szkítiai barbárok honfoglalására alkalmaztak”(*5). Az effajta értelmezést alátámasztja az a megfigyelés, hogy a 30. fejezetben elregélt horvát vándorlás megdöbbentően hasonlít egy csaknem azonos mítoszhoz ami a bolgárok vándorlásával foglalkozik, ahogy azt Hitvalló Theophanész és Niképhorosz tudósítja.(*6)

A 31. fejezetben egy eltérő horvát vándorlástörténet szerepel. Az igaz, hogy ugyancsak a „fehérnek is nevezett kereszteletlen horvátoktól” származóként írják le őket, illetve a „Turkián [Magyarország] túl, Francia mellől” érkezőként. Azonban itt azt mondják a horvátokról, hogy „Hérakleiosznak a rómaiak császárának védelmét kérve” érkeztek Dalmáciába.(*7) Hérakleiosz parancsára támadják meg és űzik el a horvátok az avarokat Dalmáciából, és az ő engedélyével telepednek meg a helyükön. Továbbá Hérakleiosz császár állítólag papokat hozatott Rómából és megkereszteltette a horvátokat Porgas nevű vezérük alatt.(*8) Hogy a 31. fejezetben szereplő történetet a Horvátország fölötti római (azaz bizánci) uralmi igény támasztására szánták, az egy másik megjegyzésből tűnik ki, mely szerint „Horvátország fejedelme kezdettől fogva, már Hérakleiosz uralkodásától kezdve a rómaiak császárának szolgált és volt alávetve”.(*9) Nincs okunk azt gondolni, hogy az „alapító atya” szerepének Hérakleioszhoz kötése valamiféle „belső” beszámoló volna, amihez Konstantin császárnak hozzáférése lehetett. Az elképzelés, hogy Hérakleiosz felelős a horvátok megkereszteléséért teljességgel az ő kitalációja. A Birodalom kormányzásáról című műben Hérakleiosz császár kettős hősként tűnik föl. Egyrészt a perzsákkal küzdve és birodalmukat legyőzve szerepel, másrészt gondot visel a korábban az avarok által elpusztított területekre. Az utóbbi szerepe magyarázza a horvátok vándorlásának és az ő nevének az összekapcsolását a 31. fejezetben elmesélt történetben.