Fernando VII de España, azaz VII. Ferdinánd spanyol király (ur. 1808, majd 1813 - 1833) élete végéig nem nyugodott bele a spanyol-amerikai gyarmatok elszakadásába.

 

Először 1814-ben küldött Pablo Morillo tábornagy vezetésével egy expedíciós hadsereget a venezuelai és kolumbiai felkelők leverésére.

Morillo eleinte elsöprő sikereket aratott, de később kiegyenlítődtek az erőviszonyok, majd 1819-ben a kolumbiai boyacái csatában a felkelők elsöprő győzelmet arattak Morillo egyik helyettese fölött.

 

1820-ban VII. Ferdinánd már a második, mintegy 20 ezer katonát számláló expedíciós hadtestet dobta volna át az Amerikákra, amikor a cádizi hadikikötőben táborozó hadseregben kitört a forradalom.

Ez a forradalom érte el a királynál az 1820. évi cádizi alkotmány kibocsátását.

 

Közben a forradalom hírére odaát Morillo hathónapos fegyverszünetet kötött Bolívarral, majd hazatért Spanyolországba, ahol Castilla la Nueva tartomány főkapitánya lett.

 

A második expedíciós hadtest soha nem hajózott át az amerikai kontinensre.

 

1823-ban a Szent Szövetség nevében francia csapatok léptek be Spanyolországba, leverték a forradalmat és visszaadták a hatalmat a királynak, aki visszaállította az abszolut monarchiát.

 

Ekkor a király egy újabb nagyszabású expedíciós hadművelet tervein gondolkodott, az elképzelések szerint ez a hadsereg a La Plata-öbölben, Buenos Aires mellett szállt volna partra, térdre kényszerítette volna a nemrég függetlenné vált Argentínát és dél felől észak felé haladva egy óriási harapófogóba zárta volna a függetlenségpárti felkelőket.

 

A terv kitudódott: Nagy-Britannia hevesen ellenezte és az akkor még kevésbé jelentős Egyesült Államok is hatalmas hangerővel volt, ekkor bocsátották ki a Monroe-doktrínát, amely főleg a spanyolok, de a többi európai hatalom ellen is irányult, amennyiben gyarmatosító törekvéseik lennének az amerikai kontinensen.

 

Végül a hatalmas és erős brit flotta volt az, ami miatt a spanyolok elálltak ettől az újabb expedíciós haditervtől.

 

Végül 1829-ben volt egy kisebb fegyveres próbálkozásuk Mexikó visszafoglalására, ez kezdetben hatalmas rémületet okozott az akkor még csekély létszámú és gyöngén fölszerelt mexikói hadseregben, de a spanyolok már mindjárt a tengerparton elakadtak, s egy kikötővárost sikerült ugyan elfoglalniuk, de végül is ezt is fel kellett adniuk és visszahajózniuk Kubába.

 

VII. Ferdinánd 1833-ban halt meg viszonylag fiatalon, 48 évesen, , erre az időszakra a spanyolok Kuba, Puerto Rico és Santo Domingo szigetek kivételével kiszorultak az amerikai kontinensről.

 

Spanyolország 1835-ben elismerte Mexikó függetlenségét, majd 1840-től kezdve szép fokozatosan az összes többi hispano-amerikai országét is.