Pedig pont ez a baj.

 

Nem a Te hibád, nem az olvtársaké, nem az enyém hanem a felújításon gondolkodóké.

 

Nem véletlenül írtam oda a bekekatai gondolatot (könyvcímet):

 

Jesszusmáriagyőztünk

 

Itt is az a helyzet, hogy akarnak valamit.

Nagyon.

Szerveznek rá önkéntes embereket dolgozni.

Könyörögnek sok pénzért.

Talán meg is kapják.

Küszködnek majd az újjáépítéssel 5 évet.

 

S fogalmuk sincs, hogy mit akarnak vele csinálni ha elkészül.

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Igenis össze kell hasonlítani az új Szőke Tisza egy ágyra egy folyamkilométerre eső költségét egy Viking költségeivel.

Mert most derüljön ki, hogy a Vikingek mennek mondjuk 100 fabatkáért ágyanként és folyamkilométerenként, míg az új Szőke Tisza nem működtethető 280 fabatka alatt.

( a számok csak példák)

 

Ilyen számításokat most kell elkészíteni.

Az nem baj ha 280-ért hajózik, hanem fel kell készülni arra, hogy van e olyan fizetőképes kereslet a Dunán, akik hajlandók a hajó nyújtotta élményért megfizetni a háromszoros árat?

 

Mert ha nincs akkor az üzemeltetés üzleti modelljébe bele kell vonni az államot (közpénzt).

Mondjuk, úgy hogy az állam nemzeti értéknek nyilvánítja az újra elkészülő hajót és és annak éves üzemeltetési költsége kb. 80-85%-t a Nemzeti Múzeum költségvetése állja, hogy versenyképes legyen a Dunán hasonló szolgáltatásokat végző más hajókkal.