Nem tudom, hogy jön ki neked és mire vonatkozólag ez az 5-7 milla, de átmatekozhatjuk. Mindenki pénzből él, ez napnál világosabb, én csupán azt állítottam, hogy a termőhelyre helyesen megválasztott fajta/klón(/alany) adja a leglátványosabb és leginkább mérhető különbséget a végeredményt tekintve, akár összevetésben is.

Magyarországról alig tudok klóntudatos telepítésekről, termelőkről, ezt már mondtam. Nyugati oltványosoknál ez eleve alap. Ha nincs készlet, kínálat, vevőktől eshetnek el, kialakult preferenciákat kell kiszolgálniuk. Furmintból pl. a legnagyobb merítésért Ausztriába kell menned és nem Tokajba, ez önmagában elég beszédes.

Én ezidáig a rajnai egy részénél és az olasznál álltam át klónokra, a furmintom önmagában egy klónkísérlet, de azt egyben dolgozom fel, csak megfigyelés és a feldolgozási analitikák állnak rendelkezésemre. Az idén beállt rajnai (osztrák, német klónok) illatban, savban, összetettségben ellépett - hogy a te kifejezéseddel éljek - az amúgy szintén nem rossz geisenheimi klón borától. A se íze-se bűze P.2-es olaszrizlingnél utcahosszal jobbak az újonnan beállított klónok. Hogy ez nekem megtérül-e? Ha jobbak lesznek a boraim, idővel talán érvényesíteni tudom árban, de elsősorban a személyes meggyőződés végett váltottam.

A bor értelmezése elég szubjektív dolog, de igen sok objektív tényező is létezik minőség kapcsán, ezek a köröket lefutottuk, nem venném újra elő.

Igen, utaltam kissé ilyesmire, hogy az ökológiai bor nem pusztán a minőségénél fogva több/jobb/eladhatóbb.

Egy példát szívesen mondok a furmintra. Hálás feladat, mert a kadarka mellett a furmintnak van a legtöbb fajtaváltozata, ebből fakadóan komoly eltérések mutatkozhatnak köztük. Nyilvánvaló, hogy egy laza fürtszerkezetű és kisebb bogyójú klón eleve más, mint a tömött és nagy bogyójú termesztésben lévő klónok.

Kikértem a kutató analitikai feljegyzéseit, külön hangsúlyt fektettem az extrém évekre, legyen az hőgutás vagy térdig vízben gázolós. Ez utóbbi esetekben (pl. '10 és '14) több klónnál is 100%-os rothadást jegyeztek fel, ha pusztán megtérülés szempontjából tekintjük a dolgot, elég nagy bukó egy ilyen. Ezek tehát számomra eleve kiestek, míg volt olyan köztük ahol csak 10%-os volt ugyanez az érték. Az alacsonyabb rothadási fogékonyságot mutató klónok közt kerestem a kiegyenlített termésű, szélsőségektől függetlenül ideális analitikával megáldott változatokat (meg néhányat gyűjtői szenvedélytől vezérelve). Szerencsére a legjavából már borászati minták is készülnek, amiket a kutató szeánszain meg lehet kóstolni. A legrégebbről dokumentált, elég bőven termő, minőségében rendre az élbolyba tartozó és kifejezetten nem érzékeny klón a P.14-es, ezen kívül hasonlóképp kipróbált, nagyon szép tiszta, fajtajelleges bora van a P.51-esnek is, de a legújabb szelekcióból származó, százassal kezdődő klónok közt még jobbak is vannak, csak annyi év tapasztalata még nincs mögöttük. Azt ugye mondanom se kell, hogy a tarcali klónok szinte mindig a legvégén zártak. Állítólag nem direkt cseszték el :)