Czell Frigyes és fiai
A szász Czell család régi, tekintélyes brassói család volt, felmenőik között több tanítót és egyházgondnokot tartottak számon. Idősebb Friedrich Czell, magyarosan Czell Frigyes apja mesterségét kitanulva gyapjúszövő lett, tudományát Bécsben tökéletesítette, újításokat hozva az erdélyi gyapjúszövés technikájába. Termékei nagy sikernek örvendtek, az 1850-es évektől kezdve azonban nem tudott versenyezni az osztrák szövőiparral.[1] A szövés mellett borkereskedéssel is foglalkozott, jelentős vagyonra téve szert.[2]
1854-ben megalapította Czell és Arzt cégét és Keresztényfalván szeszgyárat majd szeszfinomítót létesített, mely az 1880-as évekre Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepévé nőtte ki magát. 1874-ben megvásárolta a Szászvolkány melletti Concordia kőszénbányát, hogy biztosítsa az olcsó fűtőanyagot a szeszgyár számára.[1] Az 1886-ban kirobbant vámháború negatívan befolyásolta az erdélyi ipart, és többek között a keresztényfalvi szeszgyár bezárását vonta maga után.[3]
A Czell Frigyes és fiai vállalatcsoport 1855-ben alakult meg; célja kezdetben a gyapjúkereskedés volt és 1867-től gyapjúmosodát üzemeltettek, majd később a szesziparra összpontosítottak. 1888-ban megvásárolták az 1821-ben alapított, a vámháború miatt 1887-ben csődbe ment derestyei Quittner likőrgyárat, majd 1892-ben ugyanacsak Derestyén megalapították sörgyárukat. 1889-ben Botfalun cukorgyárat létesítettek, melyet 1892-ben átvett a Magyar Általános Hitelbank.[3]
A 20. század elején monopóliumuk volt az erdélyi sörgyártás terén; a brassói és Brassó környéki gyárak mellett sörgyáraik voltak Bukarestben, Kolozsváron, Csíkszeredában, és likőrgyáruk Nagyszebenben. 1923-ban a csoport több részre szakadt a részvényesek közötti nézeteltérések következtében.[3] A gyárakat 1948-ban államosították, majd a rendszerváltás után privatizálták. Több közülük ma is működik.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Czell_Frigyes_%C3%A9s_fiai
A szász Czell család régi, tekintélyes brassói család volt, felmenőik között több tanítót és egyházgondnokot tartottak számon. Idősebb Friedrich Czell, magyarosan Czell Frigyes apja mesterségét kitanulva gyapjúszövő lett, tudományát Bécsben tökéletesítette, újításokat hozva az erdélyi gyapjúszövés technikájába. Termékei nagy sikernek örvendtek, az 1850-es évektől kezdve azonban nem tudott versenyezni az osztrák szövőiparral.[1] A szövés mellett borkereskedéssel is foglalkozott, jelentős vagyonra téve szert.[2]
1854-ben megalapította Czell és Arzt cégét és Keresztényfalván szeszgyárat majd szeszfinomítót létesített, mely az 1880-as évekre Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepévé nőtte ki magát. 1874-ben megvásárolta a Szászvolkány melletti Concordia kőszénbányát, hogy biztosítsa az olcsó fűtőanyagot a szeszgyár számára.[1] Az 1886-ban kirobbant vámháború negatívan befolyásolta az erdélyi ipart, és többek között a keresztényfalvi szeszgyár bezárását vonta maga után.[3]
A Czell Frigyes és fiai vállalatcsoport 1855-ben alakult meg; célja kezdetben a gyapjúkereskedés volt és 1867-től gyapjúmosodát üzemeltettek, majd később a szesziparra összpontosítottak. 1888-ban megvásárolták az 1821-ben alapított, a vámháború miatt 1887-ben csődbe ment derestyei Quittner likőrgyárat, majd 1892-ben ugyanacsak Derestyén megalapították sörgyárukat. 1889-ben Botfalun cukorgyárat létesítettek, melyet 1892-ben átvett a Magyar Általános Hitelbank.[3]
A 20. század elején monopóliumuk volt az erdélyi sörgyártás terén; a brassói és Brassó környéki gyárak mellett sörgyáraik voltak Bukarestben, Kolozsváron, Csíkszeredában, és likőrgyáruk Nagyszebenben. 1923-ban a csoport több részre szakadt a részvényesek közötti nézeteltérések következtében.[3] A gyárakat 1948-ban államosították, majd a rendszerváltás után privatizálták. Több közülük ma is működik.
