Egy cégnek nem az a legfőbb ismérve, hogy a tulajdonosok mindig pénzt tesznek bele. Vannak balszerencsésebb időszakok, amikor ez szükséges, de ez nem cél, hanem eszköz. A nagy klubok nyereségesek, vagy, ha nem azok, akkor hajdani nagy klubok lesznek. "Az állami apanázs" egy része nem állami, hanem államosított. Különösen igaz ez a legnagyobb hányadot kitevő közvetítési jogdíjakra, vagy a szerencsejátékból befolyó összegekre. A csapatok eredményessége után járó differenciálással szemben (mint a bajnoki szereplés) illetve az MLSZ-től függetlenül (UEFA) érkező pénzek esetében nem is lehet kifogás. A teljesítmény után "járó" pénzek között, mint a meccsbevételek, saját jogdíjas termékek értékesítése szintén elfogadható a különbség, hiszen az nézőszám és tágabb értelemben véve a szurkolótábor, vagyis az elérhető célközönség méretétől függ. Itt kellene megjelennie a reklámbevételeknek, mert a reklám a hirdetőnek hasznot hoz, (alapesetben) tehát az erre szánt pénzeket üzleti alapon kellene felhasználni, nem pedig (jóindulatú leszek) érzelmi alapon elosztani. Itt sérül az esélyegyenlőség. A STRABAGNAk, a  Dunaaszfaltnak, Swietelskynek megéri a Pancho Arénában hirdetni, a Nagyerdei Stadionban pedig nem.

Nem mai felmérés, de meg lehet nézni, hogy a csapatok bevételeinek döntő hányada a közvetítési jogokból áll külföldön is. (Ni csak: a jegyeladásokból származó bevételek arányát tekintve partiban vagyunk a Juventusal :))

Érdekes lenne látni az NB1-ben szereplő csapatokról egy ilyen kimutatást. Milyen arányban szerepelnek a bevételeik között a mérkőzések bevételei, a közvetítési jogokból származó  bevételek  és a kereskedelmi jellegű bevételek. Sajnálatos módon a TAO egyáltalán nem értelmezhető egy versenysemleges bajnokságban. Maszatolásra ad még lehetőséget a légós szabály, a fiatal szabály, meg a többi ilyen dolog, amin gondolom a versenykiírás előtt matematikusok hada dolgozik, hogy "jó legyen". Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a Szerencsejáték Zrt. végzi ezt a munkát. Végül is ott értenek hozzá.