Parázsjáró Creative Commons License 2020.01.09 0 1 20865

Szerencsés Bajtárs vagy, mert a táborüzemeltetők kiváltságos srácok voltak Várpalotáról.Az önjárós tüzérek nem tudnának 30 év távlatából sem ilyen könnyed hangvételű hozzászólást írni kincsesről.1990 januárjában sikerült elkevernem ,-de csak az általános leszerelés miatt egy másik alakulathoz ahol hüledezve hallgatták az új bajtársaim az előző helyemen uralkodó körülményeket és bánásmódot( nem tegezhettük egymást,napközben nem ülhettünk le a körletben,mindig szolgálat,egymás mögött úgynevezett gúzsban mehettünk ha ketten voltunk akkor is,8 hetente haza,hét közben 3km futás naponta csalás nélkül ugyan is urallal kivittek a tábortól 3km és ha 15 perc alatt nem értél be akkor nem mehettél haza, minden reggel reggeli torna a hőmérséklethez előírt ruházatban ,majd rajszemle az épület előtt,tisztálkodás és vonulás alakzatban az étkezdébe,ütemre helyben járás állj sapkát le jó étvágyat bajtársak,ha a barátnőd vagy akkor még feleséget írt, akkor fekvőtámaszokért kaptad meg a levelet,ha levelet írtál haza kibontották és átnézték.A sorkatonát és időszakokat állították szembe és ők tették a dolgukat,-jó lecke volt. Többet kellett tanulnom az ölésről mint középiskolában a szakmámról.Sokan depresszióba kerültek és voltak öngyilkossággal próbálkozók is.Sok évvel később beszélgettem egy gyermekkori barátommal aki megjárta a  Francia idegen légiót és szó szerint azokat a kiképzési módszereket mondtuk el egymásnak. Náluk volt testi fenyítés a tisztesek részéről,nálunk csak az idősebb időszak vetemedett néha erre. Sok elvtásra, úrra, bajtásra ( a 1.5 éves katonaidőm alatt változtatott megszólítások)találok a facebookon és nagyon kevés ír vissza-talán lezárták vagy csak bezárták a múltat. Utolsó mondandómként leírnám: volt egy devecseri roma bajtársam aki 6 év börtön után került oda bevonulóként velünk, és azt mondta ezt ő nem viseli el -inkább a börtön és megszökött.50 napi szökés után egy decemberi éjszakán hozták vissza és a fagyban egy szál ingben hozzábilincselték az ÜTI szoba rácsához,szenvedett az éjszakai fagytól és kérte az ügyeletes parancsnokot,hogy adjon neki legalább egy kabátot, mert reggelre megfagy,- a dagadt tiszt kinevette.Erre a bajtársam rákiáltott a tisztre,hogy te is meg fagysz, és beverte a kezével az ablakot.Szívtunk miatta, mert míg nem tudták előállítani a szökés miatt nem mehettünk haza, de talpig kemény ember maradt míg köztünk volt,majd eltávolították. Elnézést olvasó,ha ejtettem pár fogalmazási és helyesírási hibát,de ötven évesen sem tudok megbékélni dolgokkal, melyeket nem lehet leírni csak átélni és nagy hévvel fogalmaztam ezt a hozzászólást. Érdekes dokumentum film lehetne egy lelkes és kitartó filmestől,ha 30 év távlatából megkeresné az ott leszolgált bajtársaimat és bemutatná élettörténetüket,hogy kik és mik lettek belőlük,-valószínű csak 80 év múlva lehetne bemutatni.Bizony elég volt az az 5-6 hónap míg Marcaliba nem vezényelték az osztályt,ott már viselhető volt minden ,-pedig azt tartották az átkosban az egyik legkeményebb laktanyának. Nagy laktanya volt , nekünk csak egy rehab intézmény Kincsesbánya után,- fűtéssel meleg vízzel jó kajával.Minden bajtársam tudja akik ott szolgáltak,hogy onnan szabadulva mások szemében.....,de ezt csak mi értjük és ők a szerencsések.    

Előzmény: Hliva György (20680)