A virtuális fotonok (ugyanúgy mint bármelyik más virtuális részecske) tömege nem jellemezhető egy konkrét mennyiséggel, hanem csak egy tömegsávszélességgel.

Ez ugyanolyan dolog, mint ahogy egy rövid hangnak sincs egy meghatározott frekvenciája, mert egy konkrét frekvencia igazából csak egy végtelen hosszú periodikus hullám esetén adható meg. Minden ennél rövidebb, vagyis véges hosszúságú periodikus hullámcsomag csak egy többé kevésbé szétkent frekvenciasávval jellemezhető. (Ez jól hallható és mérhető is. Az egyre rövidebb zenei hangok hangmagasságát a fülünk és a műszerek is egyre bizonytalanabbul tudják lokalizálni.) Minél rövidebb a csomag, annál szélesebb a frekvenciasávja. Egy infinitezimálisan keskeny hullámcsomag (egy Dirac-delta impulzus) frekvencia-sávszélessége pedig végtelen. Tehát ha egy felhangok nélküli tiszta szinuszhullám amplitúdója nem állandó a mínusz végtelen időtől kezdve a plusz végtelen időig, hanem csak egy véges időtartomány felett különbözik nullától, akkor ez a véges hullámcsomag már sok (általában kontinuum sok) különböző frekvenciát tartalmaz. Vagyis sok különböző frekvenciájú ideális (végtelen hosszú) szinuszhullámból áll.

Ugyanígy a véges élettartamú részecskék tömege sem egyetlen érték, hanem egyszerre sok különböző. Minél rövidebb egy ilyen virtuális részecske élettartama, annál szélesebb a tömegsávszélessége. A virtuális részecskék tehát sok (általában kontinuum sok) különböző tömegű ideális (végtelen életű) részecskéből tevődnek össze.

Aki ismeri a Fourier analízist, annak mindez igen egyszerű és szemléletes.