Nincs két egyforma helyzet, nincsenek egyforma gyerekek... Nálunk a 3 gyereknél háromféleképpen alakult a túrázáshoz való (v)iszony. A nagyobbik lányommal sikerült leginkább megszerettetni a túrázást, ő már szinte túlnőtt engem, de azért néha, ha sikerül időpontot egyeztetnünk, akkor lelassít, ill. megvár. Vele főként a geoládák vadászata a fő cél, és anno sikerült a gyerek-kéktúrát is teljesítenie. A fiammal sokadik éve megyünk el négy-öt napra az ország egyik-másik szegletébe, és ott mindig van túra. 2019-ben úgy alakult, hogy elég sok szabadideje támadt, és ha hívtam, akkor szinte sosem mondott nemet. Egyébként is jó, ha kimozdul a gép mellől. A kisebbik lányommal is voltak beszoktató apa-lánya túrák, de neki valahogy nem fekszik a gyalogos életmód (inkább biciklin vagy lovon tudja magát elképzelni), ezért vele kapcsolatban nem erőltetem a közös túrázást (évente 2-3 rövidebb azért így is összejön). És valóban igaz az is, hogy néha jó kiszakadni mindenből és egyedül vágni neki egy-egy "sétának". Uff, én is elmondtam a magamét. :-)