Az értetlenséged néha kezelhetetlen gyerekeskedésbe csap át...

"megállapodtunk, hogy volt műszaki lehetőség elektromos személyautót tömegesen gyártani 100 éve is"

Olyannyira volt, hogy ezt meg is tették, konkrétan a gépkocsi kezdeti terjedési időszakában az 1900-as évek első évtizedében több elektromos készült, mint BÁRMI MÁS. Annak ellenére, hogy erről a többség ma egyszerűen nem is tud...

Viszont nem a társadalom volt akkor sem "más", akkor sem ez állt a helyzet megváltozása mögött - hanem vegytisztán és KIZÁRÓLAG a műszaki lehetőségek. CSAKIS. A korai kis feszültségű gyújtással, mindenféle csepegtetős meg egyéb keverékképzéssel működő nagyon kezdetleges belsőégésű motoros gépjárművek borzasztóan nehezen voltak kezelhetők, alig voltak beindíthatók (hidegben ez sokszor egyáltalán nem volt lehetséges !!!), koszos, büdös, zajos megbízhatatlan vackok voltak - közben meg vagyonokba kerültek, csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak őket. 

Ez a két dolog irdatlan kontrasztban állt egymással - Henry Ford neje is azért járt akkumulátoros kiskocsival, mert az akkor egy úrinőnek is "vállalható" volt, igaz, vánszorogva elment 20-40km-t legfeljebb egy töltéssel, télen az sem nagyon volt használható - de csöndes volt, ha fel volt töltve, csak be kellett ülni és elindulni vele, nem kellett kézzel bekurblizni, HASZNÁLHATÓ VOLT úgy, hogy nem kellett leizzadni és nyakig koszosnak lenni az elinduláshoz - és sofőrt sem kellett hozzá vinni. Igaz alig ment, és alig valami távolságra, majd évente egy garzonlakás áráért akkut kellett cserélni benne - de az egy akkor még jóval nagyobb társadalmi-vagyoni különbségekkel működő társadalom volt, a dúsgazdagok felső szűk rétege megengedhetett magának ilyen játékszereket, végül is egy hatlovas hintó sem volt semmivel sem olcsóbb, a fenntartását tekintve sem...

Aztán jöttek az 1905-10 körüli évekre a regiszteres, dúsítóval is rendelkező megoldású, már megbízható porlasztók és nagyobb feszültségű, megbízhatóbb gyújtások, majd 1912-ben ugyebár a Cadillac elkezdte sorozatban gyártani az első önindítót (ami végül 1920 körülre már a legolcsóbb T-Modellre is felkerült..) - és ennyi, a korai kezdetleges akkus autót ez nyomtalanul elsöpörte, innentől a belsőégésű motor már vállalható, használható, erőlködés és nyakig olajban tapicskolás nélkül is beindítható lett - az akkori lehetőségek mellett meg az EV nem volt fejleszthető, az akkuk és a szabályozhatóság nem tette lehetővé versenyképes megoldások kialakítását, akkor és ott a benzinmotor sokkal olcsóbban volt sokkal jobb minden tekintetben. Nem volt itt semmiféle "társadalmi háttér" - egyszerű műszaki probléma, az egyik megoldás annyit tudott fejlődni, hogy fizikálisan elsöpörte a másikat.

Most, 100 évvel később tartunk ott, hogy a mikroelektronika és az akkutechnológia (egyébként szintén elektronikai célok miatt forszírozott - ugyebár mobilok/laptopok...) fejlődése újra visszahozta a ringbe az elektromos meghajtást, de a versenyképessége ennek még ma is externális okoktól függ, önmagában még ma sem az, de környezetvédelmi meg erőforrás-megóvási szempontok miatt mégis felkerült a lehetőségek tabellájára.