Kösz, hogy érdeklődsz! Az utolsó információim szerint Alikám jól van, megszokta a helyét és szeretik. Nem kísérletezem azzal, hogy meglessem (kb tudom merre lakik), hogy véletlenül se idézzem föl benne a “gazdis” éveit, és én se hiányozzak neki. (Bármennyire fáj.)

Etetés után én leültem egy sámlira, ő pedig mellém, és így pihengettünk. Persze értem én, hogy szegénykém próbált kihasználni minden percet, amit ember közelében tölthetett, egy mindig szeretett kutya pedig ugrabugrával jelzi a jó közérzetét, hangulatát. A tankszerű nekilódulás számomra is ismerős. Csak úgy döngött a föld alatta.

Jó egészséget és még sok együtt töltött boldog évet kívánok nektek!