Azért nem sikerült, mert nem gyökeres az, hanem földlabdás.
Egyszer próbáltam, senkinek se ajánlom végignézni azt a kínlódást, ahogy próbál élni egy ilyen fa, és lassan-lassan, nyár közepére végül föladja.

De még ha sikerülne is; mekkora kert kellene ahhoz, hogy évente megismételd ezt a mutatványt?

De még ha volna is akkora kert: ezek a növények egyszerüen nem házikertbe valók. Senki sem gondol azokra a faóriásokra, amikké évtizedek múlva válnak, kiirtva maguk alatt mindent, ami él. Én még sose emeltem kezet növényre, de a nagyapámtól örökölt kertemben élt két ilyen óriás is, kb 5-6 m-re a háztól. Egyre nagyobbak foghíjasabbak, ferdébbek és rondábbak lettek. Professzionális fakivágót kellett hozzájuk rendelni. ennek már vagy 15 éve, de a földarabolt törzsüket ma is használom növényalátétnek a nyárra a helyükre kikerülö szobanövények alá. A másik helyén most ciszterna van.

Azt a gondolatot meg végképp nem támogatom, hogy valami képtelen, természetellenes gyakorlatot csak azért tartsunk fönn, mert valakiknek "munkát ad". keressen más munkát; most van elég.