Ugy erdemes, ahogy a nagyok csinaljak. Marpedig a nagyok mindenhogy csinaljak. Richard Avedon a legtobbszor teljesen homogen feher hatter elott fotozta a modelljeit, hogy minel inkabb a modellre figyeljen a nezo, semmi ne vonja el a figyelmet. 
Helmut Newton viszont a legtobbszor valamilyen muvi, vagy letezo kornyezetbe helyezte a szereploit, ahol gyakran a kornyezet annyira hangsulyos volt, hogy tortenet, akcio kerekedett egy-egy allokepbol. 
Ezek a szelsosegek, ezek kozott barmi elkepzelheto. Hogy mi mennyire muvi, az nem szamit, hisz az egesz fotozas ebben a formaban idegen pozokba allitja a szereploket, senki sem keri szamon a dokumentarista termeszetesseget. 
Arrol nem beszelve, hogy ezek a csajok csak akkor lennenek muvibbek, ha viaszbol lennenek kiontve, de meg errre sem vennek merget. 
En a legtobbszor azt szeretem, ha a hatter "jatekos", kidolgozott, de lehetoleg visszafogott. Ha megsem az, akkor annak szerepe kell hogy legyen.