Annál sokkal bonyolultabb a dolog, hogy egy mondatban leírható, illetve magyarázható legyen. Ezt ha gyakorló méhész vagy, nyilván tudod. 

Az elnéptelenedés, jobbára nem minden előzmény nélkül történik, az egy másik dolog ha felületes a méhész és nem ismeri fel a tüneteket, vagy nem irt atkát, illetve nem kontrollálja. 

A legveszélyesebb időszak a napraforgó után van, jó hordást feltételezve kiszoríthatják a mézzel az anyát, pontosabban kevés a helye petézni. Maga a napraforgó hordása is "koptatja" a méheket, főleg ha jó kis neós napraforgóról van szó. Mindenesetre a nép öregszik, fogy, még ideális esetet feltételezve is, az utánpótlás viszont kevés. Atkát kemény szerekkel termelésben nem irthatsz, így valamikor az akácot követően volt mód hathatósan nyakon csapni őket. A méhek fogynak, az atka meg feldúsul. Ezért kell rögtön a napraforgó lepergetését követően késedelem nélkül elkezdeni az irtásukat. 

 

Fontos megjegyeznem, hogy az sem mindegy hogy mikori napraforgóról van szó, ugyanis minél későbbi a nyílás annál fokozottabb az elnéptelenedés veszélye. A napraforgó változó vetési, és tenyészidejű, vetési idejét befolyásolja a belvíz, vagy a szárazság is. Ha korai a napraforgó főhordásunk ideje, kevésbé veszélyes a helyzet. Például volt hogy július első hetében már lepergettük, de olyan is hogy augusztus közepén. 

 

Továbbá nem mentem bele az újkori nozéma témájába, ez is okozhat nyárvégén is elnéptelenedést. Ellenben pont annak kell feltűnni, hogy sok a fiasítás a népességhez képest. Itt ezzel az a gond, hogy a méhész természetes népességcsökkenésnek tudja, vagy annak szeretné betudni. A családok összeroppanása nagy valószínűséggel a passzív időszak, a telelés elején kezdődik, folytatódik egész télen, és tavasszal sem fog megállni....

 

Szóval nem árt az atkán túl is látni.