Lehet a ruha alatt van rajtuk neoprén (nem látszik), de arra ilyen hidegben mindenképp kell utcai öltözet ami a hideg levegő ellen véd (lehet ezért nem látszik rajtuk a neoprén). Cipőre persze ugyanez nem magyarázat.

A legnagyobb veszély a kihűlés mellett a hősokk, az hirtelen vízbe kerülés esetén pikk-pakk végez az emberrel.

Kajakos túraleírásban olvastam (angol), hogy a csákó a sarkkörön túl kajakos expedícióra indult és mindenféle védőfelszerelése volt, tudott megbízhatóan eszkimózni, de minden nap edzette magát egy veder jeges vizet az arcára zúditva, mert edzetlen embernél akár az arcot/fejet érő hirtelen hideg is képes halált okozni. Gondolom nem volt teljesen buta ha erre tudatosan készült.

Marha nagy szerencsém volt a GIS-sel egy szép napsütötte kora tavaszi napon (március közepe lehetett talán jó ha 5-6 fokos volt a víz) mikor egy nem túl erős szélben haulzoltam és megborult a hajó. Ugyan fel nem borult de egy nagyjából bokáig érő víz azért beszaladt. Nyilván akkoriban még utcai nadrág, zokni (cipőt nem vettem, minek?) és ebben a kombóban sem élveztem különösebben a vízben ácsorgást. Tényleg oltári nagy mákom volt hogy a forduló és a hajó peremére kiugrással stabilizálás után szinte azonnal szélmentes helyre tudtam kerülni ahol volt időm a vizet nagyjából kimericskélni, de aznapra már nem volt kedvem a hideg víztől lábszárközépig tocsogósan kint maradni.

Néha belegondolok hogy ha akkor a hajó felborul, akkor AZT a hajót, ahogy későbbi tapasztalat mutatta, nem tudtam volna egyedül visszaállítani szimplán svertre állással. Vagy kivárom míg a szél az átellenes partra kifúj, vagy bele kellett volna merülnöm a jéghideg vízbe és csinálnom valamit, míg bírok mozogni. Mondjuk kiúszni a partra ami annyira nem volt messze és hagyni a hajót a francba.

Annak az élménynek a hatására kicsit megfontoltabban állok már a hideg időhöz.