• A. Eset: Január 1-én nullázzuk a számlálót és az adott éven I. árkategóriával számlázunk, amíg el nem éri a göngyölített fogyasztás a 41.040 MJ-t, majd utána dec. 31-ig a II. árkategóriával számlázunk. Gondoljunk bele: sok fogyasztó az őszi, téli fűtési szezonban éri el ezt a határt, amikor egyébként is magasabb számlát fizet a megemelkedett fogyasztása miatt, ekkor még dobjunk rá neki 15 %-ot év végéig? Ez így lenne a korrekt megoldás?
• B. Eset: a korábbi évek alapján tudjuk a fogyasztó fogyasztási profilját, ami azt jelenti, hogy van egy adatunk arra vonatkozóan, hogy adott hónapban mennyi szokott lenni az energiafelhasználása. Ebből és az aktuális havi fogyasztásából meg lehet becsülni egy az adott számlára vonatkozó I. és II. árkategória arányt, amivel értelmesen szétosztható a becsült éves II. árkategóriás fogyasztása az év egészére, így már januárban is fizetünk a vélhető "túlfogyasztásunk" után II. kategóriás árat is, pedig még abban az évben a közelében sem vagyunk a határértéknek. Persze, ha év közben történik valami, ami miatt az évben el sem érjük a 41.040 MJ-os határértéket, akkor az elszámolószámla rendet tesz és túlfizetés lesz kimutatva.

Na most egyszerű lenne a dolog, mert "A" eset lenne azoknak akik havi diktálósak, én is az vagyok. "B" eset meg lenne az általányt választóknak. 

Ilyen egyszerű lenne.