Sziasztok!
Azzal szeretném kezdeni, hogy mind akik itt vagytok és ezek a nagy nehézségek mentén is küzdötök az élet minden megpróbáltatásával egy HŐSŐK vagytok mind! MINDENKI! Ez egy nagyon alattomos állapot az OCD. Nagyon remélem, hogy segíteni tudok Nektek! Ha már csak egy valakibe megindul egy pozitív gondolati irány akkor már megérte leírnom. (elnézést a helyesírás és fogalmazásért ezt most így és most le akarom írni nektek!) Arra kérek mindenkit olvassa végig a történetem, mert tanulságos lesz.
29 éves vagyok diplomás rendezett családi háttérrel (csak azért írom le, hogy lássátok a kiinduló helyzetet). 2010-ben érettségi után szakított velem a gimis barátnőm. Összetörtem és beakadtak olyan szexuális tartalmú kényszer gondolatok, amitől nem tudtam szabadulni. Akármennyire is akartam nem tudtam. Tankönyi példája voltam az OCD-nek. Azt hittem megőrülök, hogy nekem így kell élnem az életem. 1 évre rá lett egy barátnpm akivel 3 évig együtt voltam. A szexuális mellé társult aztán agresszív is. Aztán teltek az évek 2014-ig (vége lett a 3 éves kapcsolatnak) és hol agresszív hol szexuális témájú gondolatokok voltak. Voltak nagyon kemény periódusok. 2 hónap is eltelt úgy, hogy éjszakánként 1-2 órát aludtam, vert a víz a koncentrációs képességem teljesen lecsökkent ezekben az időszakokban csak azon járt az eszem, hogy tudnék megszabadulni tőlük. Még természetesen az álmaimban is megjelentek a kényszergondolatok. Miért is ne?! 2015-ben jött egy nagy fordulat elkezdtem egy gondolat mentén oda jutni hogy éljek a pillanatnak és egy pár hét alatt felszabadultam. Úgy hellyel közzel elmúltak úgy hogy néhe előjöttek a kényszergondolatok de nem zavartak éltem az életem buliztam ismerkedtem aztán 2015 év vége fele kezdett vissza jönni de készültem az államvizsgára és valahogy nem jött vissza. 2016-ban lediplomáztam. Újra lett barátnőm eltelt 3 év és (annyira lefoglalt a munkahely a barátnő, nyelvvizsga hogy tudtam a gondolatokról, voltak is néha de egyszerűen továbbb siklottam a kényszergondolatok fölött). 2019 elején vissza jött olyan szinten, hogy úgy voltam hogy itt a vég (nem telt el úgy pár perc , hogy ne ezen járt volna az agyam kivéve ha az OCD-vel kapcsolatban kutakodtam). Néha néha rákerestem az öngyilkosságra stb. Kezdett a személyiségem leépülni. Alig tudtam beszélni egyszerű mondatokat össze rakni. Úgy éreztem szét esik az életem a családdal a barátokkal a munkatársakkal mindekivel kezdett leépülni a kapcsolat mert egyszerűen én magamba fordultam és féléven át csak azon voltam, hogy mindenféle szó trükkel meg jelszavakkal meg szabaduljak mindenféle témájú kényszergondolatoktól, képektől, szavaktól. Éjszakánként hónapokon keresztül pár órát aludtam 2-3 valeriana night forte-val. Már terveztem, hogy fogok bevonulni valami kórházba és hogy fogok eltünni a társadalomból. A legfélelmetesebb, hogy ezt elhittem és 101% biztos voltam benne, hogy így lesz. DE DE DE DE DE!!! És most jön a LÉNYEG!
2019 júliusa körül még egy próbát akartam tenni. Mi lenne ha kipróbálnám azt hogy bármi, ami eszembe jut jusson nyugodtan nem akarok ellene tenni semmit se megmagyarázni nem akarom se cáfolni, se mondogatni varázs szavakat se gondolati trükökkel semlegessé tenni, semmit nem akarok vele csinálni. Legyenek! Úgy is lett! Hagytam, hogy legyenek! Elteltek hetek hiába hagytam, hogy legyenek titkon reméltem hogy majd eltünnek ettől de mivel reméltem hogy eltünnek hát persze hogy nem tüntek el de nem baj vártam tovább és ami nagyon fontos volt nálam, hogy: mivel már nem kerestem a megoldást az agyam pici részének lehetősége nyílt arra hogy foglalkozzon mással ami érdekel bármi, munka, a napsütés (a nevetés a sok nevetés ami nagyon sokat segít youtube-on annyi poén videó van mónika show vagy akármi nevess minél többet társaságban, egyedül mindakettő nagyon fontos). Társaságban beszélgettünk már elteltek órák h nem jutott eszembe (pedig előtte a társaság tagjaival kapcsolatban is voltak kényszergondolataim). Aztán szép lassan azt vettem észre hogy az agyam egyre nagyobb százaléka kezd el foglalkozni más dolgokkal. És újra elkezdtem élni! ÉLNI! Élvezni a létet a lét minden percét! És élvezni azt hogy kapcsolatban lehetek a családommal barátaimmal. Aztán eljött 2019 októbere éreztem hogy vissza akar jönni és folytattam ahogy csináltam léteztem velük együtt, elfogadtam hogy vannak nem mondok semmit rájuk nem próbálok megszabadulni tőlük soha! A lényeg h amikor vissza akar jönni az ilyesztő igen most is az volt de én csak csináltam tovább a stratégiám nem foglalkoztam velük és békén hagytak! Aztán tudom hogy majd lesz még amikor úgyérzem vissza akarnak jönni de akkor se fogok foglalkozni velük és egyre nevetségesebbek lesznek! Mindig lesznek de nem magukkal a gondolatokkal van a baj hanem hogy komolyan vesszük őket és rosszul érezzük magunkat tőlük és megakarunk tőlük szabadulni. Ha nem veszed komolyan nem érzed magad rosszul tőlük (ehhez hozzá kell tegyem hogy az időmúlásával egyre kevésbé zaklat fel h adott dolog eszedbe jut, hozzá szoksz és kuncogsz rajta már szinte) és ha nem érzed magad rosszul tőlük nem akarsz megszabadulni tőlük! (Biztos most arra gondolsz könnyű azt mondani mert neked annyira de annyira vállahatalan és gusztustalan dolgok jutnak az eszedbe, hogy biztos durvább mint nekem, hidd el nekem minden eszembe jutot amit ez a kocsonyás valami a komponyánkba kitud adni). Ez a legfontosabb h nem akarsz megszabadulni tőlük! Elfog jönni az az idő mert egyszerűen éled az életed azokkal vagy akikkel szeretsz lenni tervezgeted a jövőt és mindent egyébbel foglalkozol ami érdekel és elmúlik a szorongás újra jókat alszol! Legyél türelmes! Az elmúlt 10 év minden hülye gondolatát, képét szavát most is feltudnám idézni itt vannak velem itt ülnek a válamon ha úgy tetszik de nevetek rajtuk! Úgyérzetem megzápul az agyam a sok hülyeségtől, mintha be lettem volna zárva saját testemben a 10-ből úgy kb összesen 7 évben! Hidjétek el 10 év alatt nagyon sokszor elképzeltem, hogy elég volt az életből! Nem elég! Van kiút! Könyörögve kérlek, hogy soha ne add fel! Van kiút! Ha úgy érzed segítség kell! KÉRJ! Van kiút! Ne kövesd el azt a hibát, mint én hogy 10 évig magadba őrlödsz! Mos először írom ezt le valakiknek! Soha senkinek nem beszéltem róla és soha semmit nem szedtem kivéve a valeriána night fortet alváshoz de az is recept nélküli elalvás könnyítő! Nagyon remélem, hogy lesznek akikben ez elindít valami pozitív irányt! Tudom, hogy lesznek még ilyen gondolataim holnap, holnapután az után és életem végéig! De ha ezek egy napból elvesznek összesen 30 másodpercet(vagy annyit se) nem többet összesen mert kb ennyik a villanások amik nem érdekelnek hogy vannak mert van elég sok dolgom. Tudom, gondoljátok most hogy vissza fog jönni nálam és most csak épp egy jó időszakban vagyok! Ez igaz megvan az esély de a különbség a régi és a mostani jó időszakok között az, hogy direkt tudatában akarok maradni annak, hogy ezek vannak és csak annyi a dolgom, hogy semmi dolgom velük. Elfogadom és megélem őket és megélem azt is ha rosszul esnek semmi gond megyek tovább nem vitatom őket nem problémázok rajtuk megélem azt aki vagyok és nem az határozza meg kivagy hogy milyen félelmeid vannak.
Na leírtam! Még a végére egy utóirat (talán segít jobban elképzelni a helyzetünket).  

Mint egy társasház. Vannak olyan szomszédok akitet nem szeretsz. Minden nap látod őket akár még hallod is őket, találkozol velük, hallod őket tudomásul veszed de nem foglalkozol velük nem a közvetlen közeledben laknak csak egy társasházban veled. Nagyon ritkán találkozol a rossz szomszédokkal, idővel egyre ritkábban és már csak egy villanások és már be ismentek a saját lakásukba! A saját családodra és azokra a szomszédokra koncetrálsz akiket szeretszés így is lehet egy nagyon boldog életet élni. Sőt még lehet, hogy boldogabbat, mert ezek a rossz szomszédok emlékeztetnek arra, hogy milyen rossz emberek is vannak de a Te közvetlen közeledben milyen jó emberek vannak!

Az élet sokat bántott az OCD-vel de amikor egyre jobban leszel meglátod, hogy még jobban érzed magad attól, hogy tudod milyen rossz volt de már jól érzed magad és minden egyes pillanatnak tudsz örülön hogy jót alszol, nevetsz önfeledten és boldogan éled az életed! Aki nem volt OCD-s nem tudja ennyire értékelni a létet, a szabad gondolati létet!
Mindenkinek kívánom, hogy érjen a saját gondjaival kapcsolatban erre a szintre! Hidjétek el sikerülni fog! Soha de soha ne adjátok fel! Minden jót kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel:
Egy sorstársatok aki reméli hogy megtalálta a megoldást az OCD kezelésére

SOHA NE ADD FEL! VAN KI ÚT...