Elsőre azt gondoltam, hogy ha nem mondod el, hamarosan lehetnek ennél nehezebb feladatok is az életedben és amúgy is az igazság felszabadító, ezért mindenképpen mondd el, ez az út, jó lesz! Ez után viszont az jutott eszembe, hogy vannak a hozzám hasonló emberek, - akiket mélyen megértek és akikkel mélyen együttérzek,- akik soha nem követik el kétszer ugyanazt a hibát, mert inkább nyolcszor, tízszer követik el ugyanazt a hibát. Én jellemzően lebukó voltam, aki körül elfogyott a levegő. Részben megúszásból, részben kényelemből, részben pedig a változástól és az ismeretlentől való félelemből. Próbálj meg erre az egészre egy folyamatként tekinteni és látni azt, hogy ahol most tartasz, oda évek alatt jutottál az eddigi döntéseid eredményeként. Most nem jobb hazugságokra, hanem bátor és őszinte szembenézésre van szükség. Talán nem is az a legnagyobb kérdés, hogy mondod el a nejednek, hogy azt csináltad, amit szoktál és az lett, ami szokott, hanem hogy miben áll a reményed. Úgy értem, a saját reményed. Arra gondolok, ha egyedül meg tudtad volna oldani, illetve ez csupán egy döntés/akaraterő/jobb szisztéma kérdése volna már réges rég megoldottad volna. Mitől és hogyan fognak megváltozni a tetteid? VAN remény, létezik egy jobb út! Most tudsz változtatni. Csak bátran!