Emberek és lovak százainak tök értelmetlen feláldozása, bár az a klisé ebben az esetben nem igaz, hogy szegény huszárokat belehajszolták az ellenséges ágyúk és géppuskák tüzében.

Ugyanis a korabeli leírások szerint egyáltalán nem kellett őket hajszolni, hanem úrrá lett rajtuk az akkor még általános harci láz - időben a nagy háborúnak még csak a legelején járunk - és a parancsnokok izgatottsága, harci szelleme a közlegényekre is átragadt.

Még amikor megtudták, hogy beásott orosz géppuskák és gyalogsági állások ellen kell rohamozniuk, akkor sem fogták vissza magukat és a legminimálisabb óvatosságot sem tanúsítva vágtáztak előre kivont szablyákkal.

Állítólag ebben nagy része volt annak is, hogy az uralkodó (I. Ferenc József) születésnapját egy fényes lovassági győzelemmel szerették volna megünnepelni.

A védelmi állások mögött várakozó oroszok közül néhányan később azt nyilatkozták, hogy ekkora vakmerőségre és felelőtlenségre még csak gondolni sem mertek, meg azt, hogy azt hitték, hogy a magyar huszárokat kőkeményen alkohollal itatták a roham előtt, mivel hogy ilyen felelőtlenségre józanul nem vállalkozik az ember.

A valóság azonban az volt, hogy a huszárok a roham előtt egyáltalán nem fogyasztottak alkoholt.