December 5-től a mozikban!
https://index.hu/kultur/cinematrix/2019/12/05/akik_mar_nem_oregszenek_meg_peter_jackson_elso_vilaghaboru_dokumentumfilm/
Jackson elkerülte a makrotörténelemről szóló dokumentumfilmek minden kliséjét, se egy hatalmas térkép, se okos grafikák, se egy hadtörténész, sem másmilyen szakértő nem szerepel az alkotásban.
A FILM LEGNAGYOBB ERÉNYE UGYANIS, HOGY NEM A TÉRKÉPSZERŰ TÖRTÉNELMI FELÜLNÉZETRE, HANEM AZ EMBERRE KÍVÁNCSI.
... nemcsak az archív filmek képsávját keltette életre Jackson stábja, hanem az archív filmanyag nem létező hangsávját is. Merthogy bár száz éve létezett már színes film (csak túl drága volt, hogy arra forgassák a háborús tudósításokat), hangosfilm viszont még nem volt. Az archív anyagokból kiválogatott jeleneteket Jacksonék egyesével végigelemezték szájról olvasni tudó emberekkel, leolvasták az egykori katonák ajkáról, mit is mondtak az adott jelenetben, és hozzáadták a filmhez. És mindenféle zörejeket és némi zenét is kevertek hozzá.
Ezeknek a vizuális és hangi megoldásoknak köszönhetően ebben a filmben több jön át a száz évvel ezelőtti eseményekből, mint a médiatörténelmet író CNN élő közvetítéséből anno, az Öböl-válság idején. Kuvaitban láttuk, hogyan cikáztak az égen a rakéták fényei, és láttuk a katonákat is menetelni, hazatérni. De nem láthattunk olyan őszinte képeket, amiket a Jackson gondozta első világháborús archívokon, mert a huszadik század végén ezt a keresetlenséget már nem tette lehetővé a politikai számítás és a szerkesztés.
Nem forgatott le újonnan semmit, nem hazudott mai felvételeket eredetiknek, csak amit a régi kor technikája nem tudott, azt kipótolta az új technika segítségével. A lényeg: nem hazudott, hanem az igazi tartalmát csalogatta elő a képeknek, és ezáltal megmutatta a bennük rejtőző embereket.
Peter Jackson filmje nem hibátlan, de korszakalkotó abban az értelemben, hogy a technika segítségével az első globális háború nyugati frontján harcoló katonák napi életét olyan közelségbe hozza, mintha a saját nagyapánk vagy a dédapánk mesélt volna nekünk a frontélményeiről, vagy mintha egy szintén huszonéves mai veteránt hallgatnánk az élményeiről valahol a világ egyik katonai konfliktusban álló országában. Jackson filmje egy jól működő időgép. Még szerencse, hogy a stáblista alatt visszatérhetünk a jelenünkbe.