A VDC-t a C900 (csak prototípus állapotig jutott) UNIX workstationhöz tervezték eredetileg, ahol egy 10 MHz-es Zilog Z8001 (16-bites) proci mellett teljesített volna szolgálatot 1024x800 pixel monokróm grafikus felbontásban 128K videorammal és egy extra blitter kártyával is kiegészítve. Mivel ezt a projektet lelőtték (mert jött az Amiga, és arra koncentráltak inkább), a chipet végül is a C128-hoz használták fel lebutítva (kevesebb RAM-mal, blitter nélkül), miután épp készen lett addigra. Ide írtam róla egyszer, ha van kedved és érdekel a téma, olvasd el: http://rosetta.blog.hu/2016/04/11/commodore_900_vagy_z-machine

A regiszterkiosztás a Z80-szerű architektúra miatt lett olyan, amilyen (IN és OUT portok használatához lett tervezve).

A valóságban nem annyira lassú adatokat bevinni, mint ahogy az urban legend tartja. Általános másolóciklusokkal összemérve kicsit több, mint kétszer annyi idő, mint a normál memóriába, pl. lásd itt: normal vs. VDC/load = 17345 vs. 37367 gépi ciklus (1 kilobájt átvitele, átlagban): http://csdb.dk/release/?id=158763

De még ezen jelentősen lehet gyorsítani, mert pl. nem is muszáj minden bájtnál ellenőrizni a ready bitet, hanem elég csupán néhány bájtonként (ki lehet kísérletezni, hogy mennyi fér bele, sőt, ha van mellette REU, azzal akár nagyságrendi ugrást lehet elérni).

Aztán 2 MHz-en járatva a CPU-t, az átvitel is mindjárt duplájára gyorsul ugyebár.

SuperCPU-val 20 MHz-en kb. 6-7-szeresére gyorsul fel.