A színtárak az 1-es címen kapcsolgathatók (ahol a 64-es üzemmódban a Kernal és a Basic ROM). A két legalsó bit választ ki a CPU és VIC számára egymástól függetlenül egyet-egyet, azaz akár megoldható, hogy a képernyőn az egyik látszik, miközben te írod-olvasod a másikat, majd megcseréled őket (double buffering). Az oprendszere amúgy arra használja fel őket alapesetben, hogy az egyiket a szöveges, a másikat a grafikus képernyőhöz rendeli (pl. osztott képernyőnél praktikus a GRAPHIC paranccsal).

A test bit trükkös: ha beállítod, akkor "elszáll a kép", mert felpörgeti a raszterszámlálót (elkezd nagyon gyorsan nőni, végül megáll nullánál). Ha csak kis időre kapcsolod be, átveri a képernyőfrissítést, és ha jókor/rosszkor kerülsz vissza belőle, a 16 szín árnyalata megváltozik például, mert kiesik a szinkronból (csak CRT-n). Interlace-re itt egy leírás:

http://sites.google.com/site/h2obsession/CBM/C128/Interlace

És még annyi mindent tud a C128-ban az MMU is (pl. a nulláslap és a verem is átcímezhető, akár másik bankba stb.), rengeteg lehetőség hever parlagon, a programfejlesztők meg lusták voltak kiaknázni évtizedekig.