BahnScorper Creative Commons License 2019.11.19 0 0 1231

Tegnap megtudhattuk, hogy a Föld körbejárásához valamivel több, mint három és fél év kell... ennyi idő kellett ahhoz, hogy ugyanaz a turné visszajusson hozzánk. Az, hogy most már nem 50. jubileumi - pedig lassan lehetne olyan szempontból, hogy másfél hónap múlva lesz fél évszázada Klaus csatlakozásának - hanem Crazy World, az egy dolog... a Sting In The Tail utáni időszakot is többféle néven, de hasonló tartalommal koncertezték végig. (Sőt, még a látvány is ugyanaz maradt.)

 

Most azonban a legutóbbi koncerthez képest kevesebb jutott ki... a Tease Me Please Me két számot ütött ki, az akusztikus blokk pedig egy szál Send Me An Angel-re fogyott. Ennyire nem bírnának már szusszal többet? Lehet, hiszen ezen három év alatt viszont Klaus és Rudolf is túllépett a hetedik X-en... szerencsére ez sem előbbi hangján, sem utóbbi energiáin nem látszott meg, ez a végén is jól bebizonyosodott, amikor belerikkantott a mikrofonba és külön megköszönte az estét.

 

De igazából az elmúlt húsz évben már nem volt hová öregedniük, néhány hete előszedtem a Moment Of Glory DVD-t, és azon is kb. ugyanúgy néztek ki, mint most. Matthias is tartja magát... inkább csak Pawel az már, akin egyre jobban meglátszik a kor. Viszont az is durva, hogy ő is már 16 éve tag, még két év és behozza Rarabell meg Buchholz bandában töltött idejét. Aztán még kettő, és Kottak-ét is... pont a legutóbbi pesti koncertjük volt az egyik utolsó, amikor még a Scorpions tagja volt. Mikkey viszont igen jó csere... lehet, hogy nem tolja magát úgy előtérbe, de az az energia, amit a szólóiba beletol, az legalább olyan ütős, mint bármilyen magamutogató bohóckodás.

 

A hangzás viszont most nemcsak az elején volt elég zavaros, később is sokszor visszhangos volt főleg az ének, de máshol is akadtak katyvaszok. A Top Of The Bill-re meg mintha valami tök más szöveg jutott volna ki, mint az eredeti... de miután a Speedy-nél is már az unplugged koncertre is átírták a második versszakot, ezen annyira nem lepődök meg. Innen még mindig a Steamrock Fever ütötte a legnagyobbat, de egy Blackout sem lehet mellényúlás, ahogy a Big City Nights és a Hurricane sem. De persze a Scorpions mégis csak a lassú számaival futott be, és ebből is megkaptuk a három kötelezőt...

 

...amit még ha sokan unhatnak is, nekem most is ugyanúgy jól estek. Egy kicsit megszűnt a világ mindennel együtt, ahogy a korábbi alkalmakkor is... noha közben én sem lettem fiatalabb, és talán a változatosság hiánya miatt én sem voltam "in trance". Lehet, hogy például egy Robot Man sem egy olyan, amivel sokan mit tudnak kezdeni, de kérdem én, a The Zoo vagy a Coast To Coast az? Lehetnének kevésbé biztonsági játékosok, ahogy a Priest is meglép szokatlan dolgokat...

 

...viszont akkor is nagy teljesítmény, hogy valakik 71 évesen is ugyanúgy odateszik magukat, mint amikor még 56-nál tartottak... és ezt már akkor lenyűgözött, először látva őket az Unbreakable bécsi koncertjén. Meg hát mégis csak a legnagyobb kedvencről volt szó... így most is ott voltam a kiemelt álló 4. sora környékén, és nemcsak néhány elég jól sikerült fotó lett így a részem, hanem végre egy pengető is Matthias-tól.

 

Most viszont eljön majd lassan az ideje, hogy kipihenjék ezt a négy-öt év turnét (még akkor is, ha ez már nem  egy hónap alatt húsz koncertet jelent hálóhelyes busszal végigtolva...), és a stúdióba is benézzenek. Még akkor is, ha csak az Unbreakable kimaradt számait porolják le - lehet, hogy jobban járnánk, azok jóval eredetibbek voltak az utolsó két lemezhez képest - akkor is kéne valami frissítés, mert az a következő koncertekre is ki fog hatni. Mert biztos lesznek még következők... Klaus édesanyja 92 évig élt, tehát a gének megvannak neki, Rudolfnál meg minden másra ott a jóga. :-) Én pedig ugyanúgy ott leszek majd a kiemelt állón...