William E. Jones és Wade Hampton lovasdandárai vágtattak a dél felől fenyegetően közeledő 1. New Jersey-i, 1. pennsylvaniai és 1. marylandi lovasezredek feltartóztatására, melyeket a New York-i könnyű tüzérezred 6. ütege támogatott három ágyúval. A konföderációsok ellentámadását a 12. virginiai lovasezred vezette, lovasainak fergeteges rohama félresöpörte az útból a New Jersey-i jenkiket. A virginiaiak sorai közt vágtatott a az Elijah V. White alezredes vezette 35. virginiai lovaszászlóalj. A zászlóaljnak veszekedett híre volt, vitézségük és fegyelmezetlenségük egyaránt legendás, vérfagyasztó csatakiáltásuk miatt a „Komancsok” becenév ragadt rájuk.

A „Komancsoknak” csakhamar alkalmuk nyílt megmutatni bátorságukat. Amikor Joseph W. Martin kapitány New York-i tüzérütege oldalról lőni kezdte a virginiai lovasokat, White rohamot vezényelt, és szürke lovát a jenki ágyúk felé sarkantyúzta. Martin tüzérei vadul kartácsozták őket, amíg lehetett, de a „Komancsok” villámgyorsan lerohanták az üteget, és kézitusába bocsátkoztak az északi tüzérekkel, akik végül az ágyúszekerek alá bújva kerestek menedéket a villogó szablyák elől. Az ágyúk végül a déliek kezére jutottak, akik visszafoglalták a Fleetwood Hill-t, és ezzel biztosították, hogy a csatatér a konföderációs csapatok kezén maradhasson.

Mindazonáltal a csata egyszer s mindenkorra bebizonyította, hogy a jenki lovasság méltó ellenfelévé vált J.E.B. Stuart egekig magasztalt konföderációs lovasainak. Bár az uniós parancsnok, Alfred Plesonton végül rákényszerült a csatatér elhagyására, a vad, egész álló nap dúló ütközettel Stuartot bizony alaposan meglepték, és kis híján vereséget szenvedett az addig megvetően reménytelenül inkompetensnek minősített ellenféltől.

      Don Troiani festménye