[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.11.17 0 0 117

A kamara.hu zenészei csúcsra jártak (bolyongtak) tegnap is, a fesztivál 3. napján. Délután a Zeneakadémia Kupolatermében két-két kiváló klarinétos és zongorista (Ib Hausmann, Klenyán Csaba (klarinét), Alasdair Beatson és Várjon Dénes) kápráztatta el a közönséget, majd este, a nagyterem már közel ezres hallgatóságának és a rádióhallgatóknak fergeteges műsort adott az újabb kitűnőségekkel kiegészült zenész társaság.

A fúga kedvelőinek is túl hosszú volt a nagy Bach egyedülálló alkotásának (A Fúga művészete) részleteiből válogatott blokk (Keller-Pilz-Szűcs-Perényi).

Az addigiakból is a legjobb produkciók közé került a z 1., d-moll Mendelssohn-zongorástrió, osztatlan tombolást kiváltva a felajzott hallgatóságból (Várjon, Kreggerud, Queyras) - világszínvonal! Tulajdonképpen a triónál kezd igazán besűrűsödni a kamarázás.

A szünet után magyar műsor (Kodály, Liszt és Bartók), az elbűvölő Cantemus Kórussal stb., végül ki kell emeljem a nap másik csúcsteljesítményét, Bartók kétzongorás szonátáját /lényegében egy kvartett :), mert a néha ütőhangszer hatását keltő két zongora (Simon Izabella és Várjon Dénes) mögött két ütős (Holló Aurél és Rácz Zoltán) ütőtte/verte a hét hangszert/.

Nekem ez a kedvenc zongorás Bartók-darabom, de úgy éreztem, hogy mindenki más is átérezte ennek a több mint 80 éves remekműnek az időtlen modernségét, magával ragadó eredetiségét. Annak idején a Bartók házaspár mutatta be Baselben, később pedig, immár az Egyesült Államokban, Bartók megírta a zenekari változatot is.

 

Sorok alatt említem: a 12 md-ért felújított zenepalota lerobbant liftjeit (Nyirlift), amelyeken ké-három könnyebb ember tudott csak feljutni az eredetileg nyolc főre tervezett szerkezetekkel, illetve a kupolaterem hiányos mennyezetvilágítását, a pincei férfi mosdó/toalette évek óta penetráns illatát és egyes szappantartójának feltöltetlenségét. Számtalanszor szóvá tettem utóbbiakat a terenőröknek, de csak ígérgettek.