Az ezredforduló környékén a manőver erők közvetlen tűztámogatását is 155-ös űrmérettel rendezték. A közvetlen tűztámogatás határát az un. tűzkoordinációs vonal határozta meg. Ez általában 7-8 kilométerre volt a harcérintkezés vonalától. A közvetlen tűztámogatást általában a század, zászlóalj tűztámogató csoportok koordinálták. A tűzkoordinációs vonalon túl, az ellenség mélységébe lőtt tűz az általános tűztámogatás. Az általános tűztámogatást a dandár, hadosztály tűzkoordinációs csoportok szervezték. Általában az általános támogatás feladataiba vonták be a sorozatvetőket. Az általános tűztámogatás része az ellenséges tüzérség elleni harc, ezt általában külön szekció végzi a tűzkoordinációs csoporton belül. Egy 120 mm-es aknavető gránát viszonylag nagy becsapódási szöggel a lapos szöggel becsapódó 155-ös gránáttal azonos pusztítást képes végezni élőerőben. A 120 mm-es aknavető lőtávolságának, tűzgyorsaságának növekedésével, a precíziós aknagránátok megjelenésével megteremti a lehetőségét annak, hogy a közvetlen tűztámogatás meghatározó ereje legyen, terheket vegyen le a 155-ös lövegekről növelve azok részvételi arányát az általános tűztámogatásban. Ennek természetesen a tüzérség szervezeti elemeinek átalakításában is meg kell jelenni.