AttHunter Creative Commons License 2019.11.14 0 7 70280

2019.10.23-25. AKT 04 Ludashalom(45.sz.út)-Szarvas

 

Első nap: Nagymágocs-Ludashalom – „Újra együtt és újra úton”

 

            Egy két éves kényszerszünet után ismét folytattuk az Alföldi Kéktúrát a barátommal. Mivel a lába még lábadozott (mi mást is csinálhat egy láb: lábadozik), de már terhelhető volt, ezért csupán húsz kilométeres szakaszokat terveztem. Szint nem igazán van errefelé, legfeljebb a Kunhalmok és a töltések, így hát hajrá.

            A logisztika egyszerű volt, mivel a túratárs szegedi lakos, ott szálltunk meg és „kétkocsiztunk”. Első nap én Székesfehérvárról indultam hajnalban és Ludashalomnál találkoztunk 8-kor. Kecskemét után a kocsikázás is tetszett, mert varázslatos ködlepel volt végig, úgy fél-egy méter magasan és kb. 2 méter vastagon. A felkelő nap és a szűrődő fények és őszi színek tényleg gyönyörű látványt eredményeztek. Találkozás után az egyik kocsival átmentünk Nagymágocsra és ezt az autót a kastély parkolójában hagytuk, hogy holnap ide érve Eperjesről, legyen mivel Szegedre mennünk.

            Rövid szerelés ellenőrzés, gps indítás és portási beszélgetés (holnapi kastélylátogatás megbeszélése…) és bélyegzés után vágtunk neki az első távnak. „Hittem kék jelednek, mégis megcsalá…” plagizált átköltéssel realizáltuk az első 200 métert. Ahogy a kék útjelzőnél balra letértünk a Mágocs érrel párhuzamos „útra”, irtózatos dzsindzsa, bogáncsok ezrei, magas fű fogadott. Minden rosszban van valami jó, száraz volt a terület, nem lettünk vizesek. 200 méter után megunva az úttörő mozgalmat és a jelzések hiányát (csak egy ösvényt találtunk, lehet, hogy letértünk a kékről?), a telep kerítése után kitörtünk a párhuzamos műútra és ott folytattuk a gyaloglást. Itt megjelent a kék jelzés is. Talán nem lett volna indokolatlan eleve a merőleges úton hozni a kéket. Ortodox kéktúrázók most vessenek meg, de nem túl egyszerű dolog volt eltávolítani a bogáncsot a polárról és egyéb helyekről.

 

u.i.: „bocs a képek minőségéért, de kicsit pipa voltam a készítésükkor”

 

            A műúton már gyorsan haladtunk a Nagymágocs-Derekegyház közútig, ahol egy régi, de jó minőségű beton kerékpárúton értük el Ótompahátot, amit elneveztem macskás falunak. Szinte minden ablakban és kapuban egy-egy macska napozott, de jutott az udvarokra is bőven a cicusokból. Kutyát viszont alig láttunk, tehát „macskásfalu” és kész. Volt viszont komoly játszótér benne egy rertró pörgőhintával.

 

 

            Ezek után következett a rónaság „megunhatatlan” végtelensége egészen Tompahátig. Tompaháton a boltnál pecsételtünk. Szerencsénkre kívül van a pecsét, mert a bolt csak 7-9.00-ig van nyitva, ráadásul október 23-át írtunk, tehát még akkor sem. Leülve a bolt előtti padra és táplálkozva megállapítottuk, hogy itt sem halnak meg sűrűn szívinfarktusban. Az a nyugalom, ami végig kísért minket a Tompahát előtti mezőkön, bizony ráült a településre is. Csupán egy-két függönyrebbenésből tudtuk, hogy laknak errefelé és vigyázó szemüket ránk vetik. Saját és egymás szívverését is hallani véltük a nagy magányos csendben.

 

 

            Tompahátot a műúton elhagyva kb. 1km után letértünk a földútra, megkerültük a Kéktói erdőt és egy öntöző csatornaparton haladtunk Ördöngős felé. Az öntöző csatorna már-már kiszáradt, az iszapos pocsolyákban apró snecik küzdöttek az életükért. Megfigyeltük az óriás önjáró locsoló működésének elvét, majd egy számunkra ismeretlen kereszthez érkeztünk. Megfejteni azóta sem tudtam (felirat: Emlékül Ágitól), hátha valaki tud róla valamit. Rövidesen elértük az ördöngősi libafarmot, valamint megcsodáltuk az óriás kerítést az erdő szélén. Én fácánnevelőre gondoltam, és mint a régi zöld kapu díszítéséből kiderült, jogosan. Valamikor fácánkeltető és nevelő telep működött itt. A farmot elérve láttuk, hogy itt esetleges szálláslehetőség is van, hátha valaki ilyet keres ezen a környéken. Lovarda, vendégház, minden volt itt. Elég kiépítettnek tűnt a farm.

            Egy halott fás rész után gyorsan elértük a Ludashalommal szemközti mezőt, amin, - és jöhet az ortodoxok kövezése- átvágtunk. Még gyerekkoromban sem láttam ennyi ürgelyukat. Szinte nyüzsögtek a jól felhízott ürgék, terített asztalt kínálva a ragadozóknak. Ludashalmot és a mindszenti elágazást elérve készítettünk egy igazoló képet, hiszen két éve pont itt hagytuk abba ezt a részt és akkor is készült fotó. Megállapítottuk, hogy sokat nem öregedtünk, inkább vénültünk a két év alatt. Irány Szeged és pihenés holnap reggelig.

 

 

folyt.köv.