Szia, persze, értem amit mondasz és tiszteletben is tartom. Kezdetben én is gátlásos voltam az érzelmeimmel kapcsolatban, de ennyi idő alatt megtanultam, hogy nem kell, nincs értelme. Gyógyszert soha nem szedtem, egyszer vettem be egy fél Lexaurint (nyugtató), amikor épp tomblt bennem a pánik és a szorongás, kb, mint most. Néha bánom, hogy nem szedem, lehet könnyebb lenne elviselnem, máskor pedig örülök, hogy nem mérgezem magam kémiával, ami csak a töneteket szünteti meg, a problémám nem. Ha mégis úgy gondolod, hogy van kedved pár emailt cserélni (teljes inkognitüban), jelezz,én örülnék neki.