timetable Creative Commons License 2019.11.04 -1 3 70263

BFK, Balatonfüred-Halom-hegy

 

Szombat reggel rugaszkodtunk neki a füredi Közösségi Háztól a túrának. Én, az öcsém, a párom, és a kutyánk. A pecséthely mellett a földön maradt egy termosz kiborult tartalma. No mindegy. A Papsoka hangulatos régi temetőjén keresztül, hamar az erdőbe jutottunk, nagyobbrészt fiatal tölgyesek kísértek minket az Evetes-völgyig. Balatonszőlős mellett egy nagy bekerített legelő van, lovakkal, mezőgazdasági kisrepülővel. A közúthoz érve egy pár fős csapatba botlottunk - egy fiatal vadászt a kalapjára tűzött tölgylevéllel fényképezték a társai: látszott rajta hogy őszintén örül az elejtett apróvadnak. A tótvázsonyi út éppen átépítés alatt van, így a gyaloglás nem volt annyira kényelmes (egy sávos szakaszok miatt). Úgyhogy örültünk, mikor megkezdhettük a kapaszkodást a Kis-Gellára. Annak tetején kimentünk a déli oldalra, a túraatlasz kilátást ígért - körpanoráma ugyan nem volt, de jól esett a napsütésben megpihenni, úgy hogy Tihany egy kis szelete látszott.

 

A Nagy-Gelláról kilátás nincs. A Cseri kastélyszálló kertjén átvezet a jelzés - kulturált, szép hely. Innen mintegy háromnegyed óra volt a Zádorvár. A vár előtti nyeregben indul egy kék forrás jelzés, ami nincs a térképen - nem néztük meg, de feltehetően a Zádor-kúthoz vezet. A várudvarban körbetébláboltunk - a "kőhordással" úgy tűnik hogy végeztek, így abban segíteni nem tudtunk, de a várkápolna felújításához adományt gyűjtő perselyt sem találtuk meg. Pihenő után irány a gerincen tovább, szűk ösvényeken kanyarogva. A Hideg-hegy alatt volt a legszebb kilátópont - a Pécselyi-medence, és a tó felé. A zöld jelzésnél öcsém elvált tőlünk, mivel haza kellett utaznia, mi pedig átszeltük a mezőt, a feltámadó szélben, melybe már egy-egy esőcsepp is keveredett. Imádom ezt a hangulatot, ilyenkor olyan kicsi lesz a turista a tájban. :)

 

Egy földmunkával érintett mélyedés után nem sokkal volt egy érdekes pont. A jelzés egy Y-elágazásban a völgytalpra ért, amin haladtunk 100 métert, és két fém kék jelzéssel találkoztunk, ami visszafelé mutatott. Tovább lefelé meg szürkézett fák. Némi tanácstalanság után visszafordultunk, és az Y másik szárában, egy pirinyó fém kék jelzést követve újra megleltük az útvonalat. Amúgy a Zádorvártól errefelé nagyon sok az ilyen, úgymond "nem szabványos" jelzés. De legalább van... Mencshely fölött is időnként sasolni kell, de a Halom-hegyet eltéveszteni nem lehet. Mire odaértünk, már jól benne jártunk a délutánban. Jöttünk lassan 7 órája, de az avarban, bóklászó kutyával, pihenőkkel, nem ment az átlagunk 4 km/ó fölé, és az eső is jobban rákezdett. Így lemondtunk a szentantalfai befejezésről és a tanösvényről, inkább megkerültük gyorsan a hegyet, hogy elérjünk egy hamarabbi járatot vissza Balatonfüredre. Dörgicsére érve örültünk mikor be tudtunk húzódni a buszmegállóba. A visszaútban már csak csendesen, és kellemesen elfáradva szemléltük az alkonyi, borongós hangulatú tájat.