Régebben nagyon "rágyógyultam" a komposztálásra, és ezzel kapcsolatban nagyon sok mindent elolvastam.
Általánosan elmondható, hogy akár földbe ásott "aknában", vagy föld felett lévő "ketrecbe" komposztálunk, egy dolog fontos. Mégpedig az, hogy "zárt" legyen, kivéve az alja.
Tehát ha felszíni komposztálónk van, azt fóliával, agro-fóliával, vagy hasonló eszközzel körbe kell keríteni.
Amikor feltöltünk anyagot a komposztálóba, főleg nagyobb mennyiség esetén, azt le kell "zárni" egy vékony földréteggel, amit kicsit meg kell locsolni, hogy jól összeálljon.
Akár süllyesztett, akár felszíni a komposztáló, az alját "szabadon" kell hagyni, hogy a gravitáció következtében lehúzódó felesleges nedvesség el tudjon szivárogni, különben az alja nem komposztálódik, hanem berothad az ott összegyűlő, pangó víztől.

Így ha "pöceszagú" a komposztáló, ez azt jelenti, hogy túl sok nedvesség van benne, és kezd rothadni!

A szabad oldalú (lécek, drótháló, stb, stb) "komposztálóban" csak a berakott anyag belseje komposztálódik, mivel a többi része szellőzik, hőt veszít, és szárad. Így ezek a részek, főleg az oldalaknál, csak "elenyésznek, szétszáradnak" az idők múlásával a környezeti változások (esők, fagyok, napsütések, stb, stb) következtében, nagyjából mintha kiterítettük volna mulcsnak a kertben.
Egy szabad, "nyitott" oldalú felszíni, tele töltött komposztálóban ebben az esetben megközelítőleg csak az 1/3-a komposztálódik ténylegesen.
Ugyanis a jól elkészített, nem bolygatott komposztálóban a berakott anyag 2-3 hét után kezd el igazából komposztálódni, és mintegy 3 hét után éri a 70°C (vagy annál magasabb) hőmérsékletet. Ebben a környezetben már csak a termofil (hőkedvelő) organizmusok maradnak meg, és lassan végbe megy a tényleges komposztálódás.

Amennyiben viszont ezt a 70°C körüli hőmérsékletet nem tudja elérni, akkor az nem tényleges komposztálódás.

Bár ettől függetlenül ez az anyag is jól használható a kertben, úgy mint a komposzt.