"Azért írtam a 3-4 kilowattot, mert egyes, a tüzeléshez nagyon jól értő emberek akár ennyire kis önfenntartó tüzet is képesek rakni (a leg-ügyetlenebbeknek meg minden tűz magától kialszik, ami kisebb 30 kilowattosnál :)"

én sokat kísérleteztem és nekem az volt a gondom, hogy hiába igyekeztem úgy elrendezni a kályhába a fát, hogy ne egyszerre kapjon lángra, hanem lehetőleg mindig csak egy kisebb része égjen , ezt kb. fél max 45 percig bírtam tartani, utána úgy felforrósódott a betét teljes belseje, hogy pl. lángra kapott a rakás legalja is, holott csak a teteje égett, vagy a jobb oldala, miközben a bal oldala lángolt. Rájöttem ez azért van, mert egy idő után a betét belseje teljesen egyenletesen átmelegszik és minden pontja eléri a 250-300 c fokot, így hiába törekszek csak a rakás egyik oldalát, vagy a tetejét meggyűjtani és égetni, előbb utóbb - azaz amikor már egyenletesen átmelegszik a betét - úgy is lángra kap a tűztér minden pontján a fa és zutty leég...

na ezért jutottam arra a következtetésre - a lenit hsz-t is én írtam a másik nickemen - hogy erősen álló tájolású betét az ideális, amit fent gyújtok csak meg és nagyrészt fentről táplálom levegővel, de alulról is engedek kicsit, hogy azért felfele haladó légáram legyen ami gátolja - legalábbis nehezíti - a láng gyors lefele haladását. de ez az arány talán 80%20, vagy 90-10 arány legyen, mert ott fog jobban égni a láng ahol több a levegő, szóval felül engedem be az égéshez szükséges levegő döntő részét.

vagy ami még nagyon tetszik az a svéd tűz. szerintem ennél jobb hatásfokú és mérsékelt intenzitású - kvázi folytonégő - faégetés nem létezik. most ne vegyük ide a több milliós hiper szuper több égésterű automata levegővezérlésű lefele égős stb kandallókat, mert láttam ilyet, de ez soha nem lesz rentábilis.