Kissé lankadt a fórum, úgyhogy talán helye van egy kis okoskodásnak.

Szerintem a társas akváriumok nélkülözhetetlen lakói a csigák!

A régi akvaristák valahogy sosem panaszkodtak algásodásra, pedig közel sem voltak annyira ellátva

technikai kacatokkal, elméleti tudásanyaggal, mint a maiak.

A mai "túlszűrt" heti vízcserés akváriumokkal szemben Ők nitrátos és nitrites "öreg akváriumvizekben"

hoztak létre stabil vízi életközösségeket, és ennek ellenére a dolog valahogy működött.

Egyik ismerősöm például 100liter körüli akváriumban tartott többek között fátyolos aranyhalakat   kb. 5-6 egyedet,

/akkor még nem számított vétségnek/, a szűrés egy mai szemmel megmosolyogtató levegőpumpával

meghajtott  külsőszűrő feladata volt, és mégis az akvárium teljesen problémamentesen üzemelt.

És nem ám naponta egyszer etettünk akkoriban: le is sült volna a képünkről a bőr, ha olyan beesett hasú halaink vannak, mint amiket manapság gyakorta látni lehet. :) 

Egyszóval a víz bőven el volt látva mindennel ami az algásodáshoz ideális, mégsem jelentkezett

algásodás, vagy esetleg csak elenyésző mértékben.

Viszont volltak csigáink, szép piros csigák (hólyagcsiga) amik amellett hogy a hulladékot felették,

folyamatosan irtották az algát, már a létrejötte pillanatában. És ez a dolog nyitja, csírájában fojtották

el a bajt.

Gyakorta hallani mostanság, hogy az algásodás okait kell megszűntetni, és nem a problémát kezelni.

De miért is kell akár tízszeresen túlszűrni az akváriumot? "Hát hogy nagyobb szabadsága legyen az 

akvaristának, vagyis nagyobb legyen az akvárium tűréshatára". 

Nohát ugyanezt a célt szolgálják az akváriumi csigák is, mégpedig bármi más módszernél hatékonyabban.