https://www.researchgate.net/publication/325047876_137_ancient_human_genomes_from_across_the_Eurasian_steppes
A hsziungnu és a hun terjeszkedés
A török nyelvi elemek védhetően elsőként a hsziungnu nomádok – több nomád törzs szövetsége, akik a keleti steppét lakták a Kr. e. 3. századtól -- közt jelentek meg(*15). Úgy hiszik róluk, hogy keletázsiai leszármazásúak lehettek(*16, *17), bár az ősi Y-kromoszóma adatok heterogén, a középső steppei nomádokkal keveredett népességre utaltak.(*18) A hunokról (Kr. u. 3-5. sz.) korábban azt állították, hogy közvetlenül a hsziungnuktól erednek(*19), bár mások szerint nincsen bizonyíték a két csoport összekötésére. (*20) Általános a vélekedés, hogy a hunok nyugatnak terjeszkedtek, s ezzel az iráni nyelvek rovására Közép-Ázsia szerte elterjesztették a török nyelveket. Ismert, hogy a hsziungnu nomádok expanziója hatással volt más kulturális csoportok mozgására, a Tien-san hegység délkeleti oldalán, úgymint a vuszun és a kangcsü, akiknek a genetikai származása eleddig ismeretlen maradt. A régészeti adatok alapján felvetésképpen azt javasolták, hogy az indoeurópai nyelvcsalád iráni nyelvű ágába tartozhattak. (*21)
D-statisztikát alkalmaztunk (kiegészítő információs szakasz 3.7), hogy kivizsgáljuk a vaskori nomádok és a kelet-ázsiai hsziungnu valamint a tien-sani korai hunok közti genetikai kapcsolatot. Úgy találtuk, hogy a hunokban megnövekedett közös genetikai sodródás volt a nyugat eurázsiaiakkal, szemben a hsziungnukkal (6. ábra a bővített függelékben). Teszteltük a hsziungnuk és a vuszunok, a megelőző szakák és a kissé későbbi hunok (Kr. u. 2. sz.) közti közös sodródás mintáit. Azt találtuk, hogy mind a korábbi szakákban mind a későbbi hunokban több kelet-ázsiai leszármazás volt mint a vuszunokban. Ez ugyancsak kitűnik a modellalapú halmazképzésből (model-based clustering) és a főkomponens elemzésből is. (7. ábra a bővített függelékben) Hasonló eredmény látható a kortárs és a későbbi kangcsü csoportok esetében is, akik – a vuszunhoz hasonlóan – a Tien-san hegységtől délkeletről bukkantak föl a középső steppén. Továbbá mindkét csoportnak neolitikus iráni forrásra is szüksége van az ősi arányok modellezéséhez a qpAdm keretrendszerében (7. kiegészítő táblázat), a későbronzkori pásztorkodók és a délszibériai vadász-gyűjtögetők mellé. Következésképp azt gyanítjuk, hogy a vuszun és kangcsü csoportok olyan bronzkori pásztorkodók leszármazottai, akik interakcióban álltak a dél-üzbegisztáni és kelet-türkmenisztáni Baktria-Margiana régészeti komplexum civilizációjával, ám a kelet-ázsiaiakkal sokkal kevésbé kevertek maradtak a vaskori steppe szakáihoz képest.
Főkomponens elemzések (PCA) és D-statisztikák arra utalnak, hogy a hsziungnu egyének két különböző csoporthoz tartoztak, az egyik kelet-ázsiai eredetű, a másik pedig jelentős keveredési szintet mutat nyugat-eurázsiai forrásokkal (2. ábra és a bővített adatfüggelék 1 és 5; a 2. ábrán ezek ’xiongnu’ és ’western xiongnu’ néven szerepelnek). Úgy találtuk, hogy a középső szakák elfogadhatóak ezen ’nyugati keveredésű’ hsziungnuk forrásául egy egyszeri-hullám modellben. Egyezve ezzel az eredménnyel, nem található keleti-ázsiai génáramlás a középső szakákkal összevetve, mivel ezek kládot alkotnak a kelet-ázsiai hsziungnukkal egy D-statisztikában, és egymáshoz közel halmozódnak a főkomponens elemzésben. (2. ábra)
Összességében adataink azt mutatják, hogy a hsziungnu szövetség genetikailag heterogén volt, és a hunok az általuk megtámadott korábbi szakákba tartó kismértékű férfi vonali kelet-ázsiai génáramlást követően jelentek meg (lásd a kiegészítő információk 3.6 szakaszát a nemi torzulási keveredési arányokért). Mint olyan, az eredményeink azt az állítást támogatják, hogy a belső-ázsiai szkíták és szarmaták eltűnése mintegy kétezer esztendővel ezelőtt kulturális átalakulással történt, ami egybeesett a hsziungnu nyugati vándorlásával. Ez a hsziungnu invázió ugyancsak elvezetett – a későbronzkori pásztorkodókhoz kapcsolható -- elszigetelt maradvány csoportok elűzéséhez, akik a Tien-san délkeleti részén maradtak korábban.
