Olyan már volt, hogy valaki "zaklatott" a neten az elküldés után, de leépítettem. Kicsit meg is lepődtem, hogy nőből is van ilyen. 

Megzakkant, depressziós és idegbeteg nőből viszont rengeteggel futottam össze. Csak épp ezek az emberek köztünk élnek és a való világban is beléjük lehet futni. Feltételezem, hogy a férfiaknál is hasonló a helyzet, de ebben szerencsére nincs tapasztalatom :) 

Amúgy ha valakinél kezdek rájönni beszélgetés közben, hogy kettyós, akkor időnként el szoktam játszani, hogy én sem vagyok 100as és akkor jellemzően megrémülve töröl. Mármint konkrétan hülye kérdést teszek fel, sértő megjegyzést stb..

De így van amúgy - ezt már régebben is írtam. 30-35 fölött hirtelen megugrik a depisek, megzakkantak száma. Ez az a korosztály, aki már túl van az első válásán. Huszon évesen még sokkal ambiciózusabbak, lelkesebbek és életvidámabbak az emberek, mert még nem ütötték meg a bokájukat. 30 körül megjelenik az a csoport a nőknél ,aki kapuzárási pánikol, mert gyereket szeretne - de azonnal és a pánikot az fokozza, hogy rájön, hogy nem is olyan könnyű értelmes apát találni. Aztán 35-40-től felfelé már inkább a tartós szinglik és életuntak jellemzők. 

Persze nyilván akad minden korosztályban üde kivétel, de a nagy többség sajnos ilyen. Amikor elkezdek valakivel beszélgetni, akkor pár kérdésemre adott válasz után rögtön vágom is, hogy most melyik kategóriával állok valószínűleg szembe. De igazándiból nem is ez a kizáró ok, hanem ha úgy látom, hogy nincs nyitottság a változásra benne.