ma reggel olyan klassz futóidő volt, hogy indulás után módosítottam a terven és félmaraton helyett letoltam ma a jövő hétre tartogatott tizedspartatlont. 

Szép volt, jó volt, egy kivétellel: azt már megfigyeltem, hogy 20-21 km az a táv, amíg nyugodtan elindulhatok étel-ital nélkül, már persze ha nincs hőség. Az viszont fura volt, hogy a mindössze 3 km-rel hosszabb táv esetén mennyire fejbe tud csapni az eléhezés. Nem szédelegtem, de határozottan kellemetlen volt a vége, vártam már, hogy ihassak valamit. Egyszer a HHH-n történt velem ilyen nagy melegben, na ott tényleg csak kóvályogtam.