Ebből a kis történetből is le lehet vonni azt a következtetést, hogy a honvédségnél is vannak állandó dolgok, mondjuk úgy hagyományok, ezek pedig a hülyeség és a hozzá nem értés. Az én történetem hadnagyánál hozzá kell tenni a törzsbe kerülés egyik kiváltó okát, az ütegnél bizonyított alkalmatlanságot. Hitelesnek tekinthető forrásom szokott mesélgetni erről a hősi időszakról, van abban kukoricalopástól kezdve, íróasztalon munkaidőben alvó másnapos hadnagyig minden. Én speciális magyar katonai hagyománynak tekintem, hogy a tehetségtelenek hamarabb léptek/lépnek előre, mint az alegységeknél kifogástalanul dolgozók, mert az is bevett szokás, hogy a jó munkaerőt nem engedik el a parancsnokok.