szaruespata Creative Commons License 2019.10.13 -1 10 215211

No, vegyük sorra:

 

1. Kravcsuk mind apai, mind anyai ágon ukrán (maga a -csuk végződés egyébként egyértelműen ukrán nevet jelöl, lásd pl. Kovalcsuk vagy az Államokban és Kanadában gyakori Tkachuk név stb), a Curzon-vonal keleti felére eső ukrán nemzetiségű többségű terülten született, amely 1920-tól 1939-ig Lengyelországhoz tartozott, az apja is ezért szolgált a lengyel hadseregben.

 

2. Bár a fórumon gyakran hivatkoznak erre, de egy hivatásos forradalmárnál - azaz egy kommunista apparátcsiknál - nincs jelentősége a nemzetiségnek, csak a politikai meggyőződésnek - nem azért lesz valaki kommunista vagy antikommunista, rossz vagy jó, mert ilyen vagy olyan nemzetiségű - ezt egyébként maguk a kommunizmus ideológusai is elutasították: ebben igazuk volt. 

 

3. Az Ukrán SZSZK (hasonlóan a Belorusz SzSzK-hoz) a II. világháborús veszteségei miatt kapott külön képviseleti jogot az ENSZ-ben (megalapozottan, hiszen ez a két tagköztársaság arányosan a legnagyobb veszteségeket szenvedte el az összes hadviselő ország közül, beleértve Németországot és Japánt is), miután nem önálló országokról volt szó, így ezt a Szovjetunió javaslatára és támogatásával kapták meg.

 

4. A breszt-litovszki tárgyalások idején Ukrajna éppen független volt, bár arrafelé gyakrabban cserélődtek a rendszerek abban az időben, mint az évszkok, lásd az abszolút világcsúcstartót, Ogyessza városát, ahol ezekben a szép években 19 rendszerváltás volt.

 

5. Ez a 300 éves ukrán történelem éppen olyan urbánus legenda, mint a magyar közfelfogásban a "három tenger mosta Magyarország partjait", ami ugyan soha a büdös életben nem volt (két tenger is csak Nagy Lajos lengyel-magyar perszonáluniója során volt pár évig, akkor viszont Lengyelország volt a vezető fél, nem szülőhazám). Magyarul a mai aktuálpolitika szüleménye, Ukrajna önálló államként tartósan 1992 óta létezik, korábban a Kijevi Rusz,  Lengyelország, majd a cári birodalom része volt, az ukrán nyelv a lengyel és az orosz keveredéséből alakult ki, tessék megkérdezni Misit, az ukránokat nem véletlenül hívták kisorosznak évszázadokig, ahogy a beloruszok neve is fehéroroszt jelent. Történelmi analógiaként lásd Erdély vs Mo. vagy a Neked talán jobban érthető német történelmet poroszokkal, szászokkal, bajorokkal, svábokkal vagy éppen szorbokkal és kasubokkal. A bukovinai csángók nyelve (az archaikus maradványokkal és a román jövevényszavakkal nagyon jó analógiát nyújt az ukrán és orosz nyelv kapcsolatára - megfelelő ismeretek nélkül a csángó nyelvjárás megértése éppen olyan nehézséget okoz egy magyarnak, mint az ukrán nyelv megértése egy orosznak: nem leküzdhetetlen, megérti, de beszélni (tehát nyelvtanilag szabályosan reprodukálni nem tudja).

 

6. Ennek következtében az ukrán nemzeti többség, önálló, nem is szláv eredetű (!) nyelv, mamutagyar, Kijevi Rusz, mint ukrán államiság bölcsője, Gogol, mint nagy ukrán író stb baromságok csak aktuálpolitikai eszközök. At egykori Erdélyi Fejedelemségben sem értett mindenki egyet az anyaországgl, azaz a Magyar Királysággal történő újraegyesüléssel, sőt, még egymás ellen is viseltek háborút. Erdly sem volt nemzeti állam, Ukrajna sem az, akárhogy varázsolgatnak a politikusok a statisztikákkal. Ráadásul ez öngyilkos politika: a donbasszi események és a krími újraegyesülés alapvető oka pont ez volt, noha a Donbasszban - meg Ukrajnában - korábban fel sem merült az Oroszországhoz csatlakozás gondolata. Ennek megint történelmi okai vannak: az ukrajnai nagyvárosok, ahol (Lemberget kivéve) és vonzáskörzetükben az orosz nyelvű többség él, mind orosz (vagy éppen walesi, lásd Donyeck) alapításúak, az ukrán, ruszin, rutén, hucul, hohol stb nemzetiségek többségükben a falvakban éltek (éppen úgy, mint a románok Erdélyben), a nagyvárosokba települők pedig asszimilálódtak. Minél jobban rájátszik az aktuális kormányzat a hamis ukrán nacionalizmusra, annál inkább eltávolítja magától ezeket a tömegeket. Akik egyébként nem feltétlenül akarnának Oroszország részeivé válni, éppen azért, mert amikor Oroszország részei voltak ezek a városok, akkor is különleges de iure vagy de facto státuszt élveztek, a legjobb példa erre Ogyessza.

 

7. Ami a semlegességet illeti: Ukrajna a két katonai szuperhatalom találkozásánál fekszik (a NATO amerikai játszótér, a többi gyerek játszhat ott szakszervezetet, búgócsigát, seggrepacsit, de a főnök az Államok). A semlegességéhez az kellett volna, hogy nem mondjon le az atomfegyvereiről az oly sokszor emlegetett Budapesti memorandum előzményeként, ezt nem tette meg, mert pénzt kapott érte (nem csak az állam, hanem a vezetői is), onnantól kezdve erről felesleges beszélni. Gazdaságilag akkor sem tudna független lenni, ha végbement volna náluk az a fejlődés, mint Oroszországban, mert a világgazdaság globalizált, minél kisebb a gazdasági potenciálja egy országnak, annál jobban ki van szolgáltatva a világgazdasági változásoknak - meg az objektív adottságainak. A kölcsönös szankciózgatás ellenére mind exportban, mind importban a legfontosabb partnere Oroszország.

 

Megjegyzés: ukrán kikötők (világazdasági vagy akár európai értelemben) nincsenek. Egy van: Ogyessza, a többi nevében az, de miután izéltek karbantartani, pláne bővíteni őket az elmúlt 20 év során, így ezeknek jelentőségük nincs. A kikötőhöz kell vasút, raktárak, utak, kotrás, stb, ha ezek nincsenek vagy részben tönkrementek, akkor az a kikötő a valóságban nem az. A hajózás olcsó, de lassú, alapvető jelentőségű, hogy az áru milyen gyorsan kerül egyik szállítóeszközről a másikra, az idő pénz - hiába sokkal drágábbak egy nagy kikötő szolgáltatásai, mint egy kicsi régi szaré, az időtényező miatt összességében mindig olcsóbbak, ha a megbízó számára fontos a mielőbbi teljestés. Akinek nem fontos: helyi szállítók, kirándulóhajók, érc- és kavicsszállítók stb, azoknak maradnak a kicsi, sokszor romantikus kikötők.

Előzmény: Bromhold (215210)