Eleinte Pesten is a "nyilvános házak" domináltak, a 19. század legelején a fiatal, pályakezdő Horvát István még joghallgatóként tért be egy ilyen házba, és naplójának tanúsága szerint odakint a rosszindulatú vén szipirtyók máris köszörülték rajta a nyelvüket. Kényelmetlen és kevéssé diszkrét dolog volt tehát az ilyen, köztudomásúan szexuális aktusok lebonyolítására szolgáló kurvatanyákat látogatni, még ha azok elegánsabb, központi szalonnal felszerelt változatát, a bordélyt vette is célba valaki. A családfő nélküli famíliák leánygyermekeit gyakran a megözvegyült anyuka "futtatta", mint a reformkorban játszódó Egy magyar nábob-ból és más kortárs forrásokból kiderül; ilyenkor nemegyszer a családi fészek központi helyisége szolgált szalon-ként. Egyik korabeli forrásunk, Bártfay László ugyancsak gondosan strigulázza az aktusok számát és jellegét pesti hétköznapjairól vezetett naplójában. Gyakran színházi előadásokról "ugrik fel" az említett hölgyekhez.

De természetesen nem feltétlen volt ilyen körülményes szabad leányhoz jutni akkoriban Pest-Budán. Az utcán gyakran szemérmetlenül kínálja fel magát az erkölcstelenebbje, mint a Jelenkor 1841/29. száma ostorozza őket: "„Itt helye van talán egész illedékkel arra is figyelmeztetni az illető hatóságot, hogy valahára szüntetné már meg azon bizonyos némberek vadászjárdalásait, kik napáldozat után főbb utcáinkat raj gyanánt lepik el, s különösen tapasztalatlanabb ifjainkra nézve valódi mételyei az erkölcsiségnek. Ha már nem törölheti egészen is el a kereset e gyalázatos nemét, legalább ne engedjük az cégéresen és szabadon űzetni azon főutcáinkon, hol tiszta erényű hölgyeink arcain szégyent s tűzvérű ifjaink szemeiben lealjasító gerjek lángjait lobbogtatja e botrányos szemérmetlenség."

Virágzik tehát az utcai prostitúció. De akkor még nem szabályozzák, csak ha a honvédség testi egészségét látják általa veszélyeztetve. Az első, igazán átfogó pesti szabályalkotásra 1867. október 31-éig várni kell.