Én egy másik szemszöget is felhoznák!

Melyik -általa egyébként nem ismert- idős tudja 100%-ra, hogy az adott fiatalnak nincs-e valami egészségügyi probléma, ami miatt esetleg nem tud hosszabb ideig állni.

Hagyj írjam meg itt is a fiam történetét.

16,5 évesen azaz 2016. júniusában egy közlekedési baleset következtében a legkisebbik fiam súlyos lábsérüléseket szenvedett. A bal lábszára annyira károsodott, hogy térdtől lefele amputálni kellett. A jobb lábát 4 alkalommal kellett operálni. Máig nem tud hosszabb ideig állni. A műláb nem észrevehető, mert még nyáron is többnyire hosszúnadrágot hord, hogy ne is lássa senki, hogy az egyik lába nem a sajátja.

Az egyik legfrissebb emlékezetes szituáció idén augusztus 16-án történt, amikor az unokanővérem 40. házassági évfordulójára voltunk hivatalosak, de egyéb okok miatt nem tudtunk kocsival menni. A közlekedés pedig több átszállásos, amit bonyolít, hogy Budapesten metrózni és buszozni is kellett, hogy átjussunk az egyik pályaudvarról a másikra. De Budapestig is egyszeri átszállás kell, mert a mi falunkba nincs vasútállomás. A vonaton többször is megtalálták a mi korosztályunkba (a férjem 63 éves múlt, én 60 leszek jövőre) tartozó idősebb emberek. A fiam felakart állni, ahogy tanítottuk. De egyfelől nem tudhattuk, hogy az idősek meddig utaznak, másfelől jól tudtuk, hogy 20-25 percnél többet egyszerűen nem tud állni. Amikor a férjem adta át a helyét, akkor még nagyobb zúgolódás kezdődött. (Nem tagadom, hogy fordított helyzetben valószínűleg magam sem hagytam volna szó nélkül, hogy egy huszonéves helyett egy idős ember adja át a helyét.) Amikor már látta a fiam, hogy mindketten eléggé idegesek vagyunk, akkor egyszerűen felhúzta a bal lábán a nadrágot a térdéig és szólt a két idős asszonynak, hogy nézzenek egy pillanatra oda. A döbbenet és sokk után a mély csend követte az azt megelőző zúgolódást. És ez nem egyedüli eset volt. Csak ez a legfrissebb.

Egy szó, mint száz. Sosem lehet tudni azt, hogy egy adott fiatal csak kényelemből tapintatlan vagy neki is vannak gondjai a lábával. Persze tudom, hogy a fiam sajnálatos állapota viszonylag ritka. Azt is tudom, hogy sajnos a mai tinédzserek, 20-40 éves korosztály is teljesen másképpen áll az embertársaihoz, mint a mi gyermekkorunkba volt ez.